Agyonlőttek, megmérgeztek, sikítva zuhantam - történetek a magyar szinkronról
![A Magyar Rádió 20-as stúdiója, Kozák László, Pápai Erzsi és Bessenyei Ferenc színművészek, 1965](https://cdn.origo.hu/2023/12/e6i33mWQ364ME5aZGikSvK9A3oUIOKiSHFUH88M-C0E/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzQ2YzZlNTU0NzYyNzQwMTliMDU1ZDc2Nzk4MWQ2M2Y3.webp)
Szacsvay volt Dustin Hoffman, Belmondo, Al Pacino is. „Bizony, egyes sztárokat jobb volna eredetiben hallani. Bár ellentmond ennek az, hogy a gyengébb filmet sokszor fel tudja javítani a magyar szinkron. No, ez nem Dustin Hoffmanra vonatkozik, aki nagyon szimpatikus, sokrétű, s hozzám igen közel álló nagy egyéniség, akinek életpályáját talán az egész világ ismeri" – mondta egy régi interjúban.
Mint kiderült, karakterekre emlékezett, de a filmek egészére sokszor nem, hiába dolgozott a szinkronján. „Sokszor kérdezik, ki lesz a gyilkos a krimiben ... Nem tudom, hiszen nincs mindig arra idő, hogy a stáb végignézze az egész filmet. Minden alkalommal részleteiben szinkronizáljuk" – sajnálkozott.
Képessy József 1968-ban került a Vörös Hadsereg útjára, a Pannóniához, és több sztorija is volt arról, mennyire megmarad egy hang az emberek emlékezetében. „A Rádióból tartottam éjszaka hazafelé, amikor a Tanács körút és a Rákóczi út sarkán két autó összeütközött. Pillanatok alatt, mintha a földből bújtak volna elő az emberek, körülvették a szerencsétlenség színhelyét. Hamarosan rendőr is érkezett. Hozzám lépett" - emlékezett.
A rendőr megkérdezte, látta-e az összeütközést, mire a színész elmondta, hogy nem, csak a csattanást hallotta. Ekkor a hatóság embere gyanúsan méregette, majd rászólt, hogy vonuljanak félre egy kicsit. Szabadkozni próbált, hogy mostanáig dolgozott, fáradt.
„Hagyjon gondolkozni! Tudom már... A Fekete szakáll szelleme! Na, menjen csak. Ha szükség lesz a tanúskodására, megkeresem. Jó pihenést és jó éjszakát!" – mondta a rendőr, aki végül a nevét sem kérdezte.
Egyszer a Moszkva (ma már Széll Kálmán) téren venni akart egy Esti Hírlapot, de az újságárus nem adta, helyette megszólalt, hogy ismerős a hangja... Némi tanakodás után megkérdezte, hogy „ön az igazgató a Salto Mortaléban!" De olyan is volt régen, hogy az autóbuszon kért egy vonaljegyet, a kalauz ránézett, tűnődött, és azért, hogy időt nyerjen, visszakérdezett: „Mit tetszik?" (Mintha nem mindenki vonaljegyet kért volna.) Elismételte türelmesen, hogy egy vonaljegyet, így a kalauz kitalálta, a hang kihez köthető, bár színházban, tévében nem látta.
Forrás: Film, színház, muzsika (1966, 1973, 1982), Szabad Föld (1991), Képes Újság (1966)