Tóth Gabi legutóbb ott hagyta abba a történetét, hogy a kezében tarthatta kisbabáját. "Minden lepergett előttem, és valami mérhetetlen nyugalom szállt meg a kislányommal a karomban! Igenis vannak csodák, és
elképesztő erősnek éreztem magamat, hogy ezt pánikbetegen végig tudtam csinálni!
Fel tudtam és kellett is állnom 5-6 óra elteltével, ami nem volt annyira vészes! Utána sétálgattam egy keveset, ez persze fájt, mert azért csak egy műtéten estem át, de sokkal rosszabbra számítottam. Kb. 5 napig még fájt a hasam, utána egyre jobb lett, és nem kellett beszednem erős fájdalomcsillapítót sem" - mesélte.
Arról is hosszasan ír, hogy mit gondolt a szoptatásról, és milyen nehéz volt számára az első időszak, miután megindult a teje. "Onnantól kezdve a császárvágás és minden addigi mentális szenvedés eltörpült. El is felejtettem, hogy van egy műtéti hegem. Korábban írtam, hogy a fizikai fájdalomtól soha nem féltem, és a fájdalomtűrő küszöböm is magas, de számomra ez volt mégis az egész szülés legnehezebb része. Úgy feszítettek a melleim, hogy a falat kapartam. Ráadásul a szoptatás során beindulnak a méhösszehúzódások, amiről addig én nem tudtam. Az meg olyan érzés, mintha le akarna szakadni a méhed. Minél többet tették cicire Hannit, annál durvább volt. Aztán már annyi tejem volt, hogy a lányom nem volt elég, ezért megismerkedtem a kórházi mellszívóval. Hát mit ne mondjak, nagy élmény volt az első találkozásunk. Első ránézésre talán leginkább egy középkori kínzóeszközre hasonlít, de zseniális cucc, és végre segített, hogy legalább ideiglenesen megszűnjön az a feszítő érzés, amitől azt érzed, hogy szétdurrannak a melleid" - árulta el.
Blogjában arról is részletesen beszámol, hogy mennyi ideig tartott ez az állapot, és hogy miben tudott neki segíteni a férje, Krausz Gábor.