A magyar kultúra fontos részét képezi a könnyűzene, azon belül is a rockzene. A budapesti Rockmúzeumban mintegy 800 négyzetméteren élvezhetik a műfaj szerelmesei az évtizedeken át gyűjtögetett hazai relikviák pazar sokaságát. Bálint Csaba, a Magyarock Hírességek Csarnoka Egyesület elnöke a Duna Televízió szolgáltató magazinjában, az Almáriumban mesélt a múzeum múltjáról, ahol a nézők rendhagyó tárlatvezetés keretében ismerhették meg a zenetörténti gyűjteményt. Az összeállításban a '60-as évek beatkorszakának impozáns darabjai mellett a mai kor modern vívmányait is megcsodálhatták.
Mikor 2013-ban megérkeztünk az üres kiállítótérbe, még nem tudtuk pontosan, hogyan töltjük majd fel az emléktárgyakkal a múzeumot.
Mostanra azonban már helyproblémák merültek fel, mert annyi kiállítási tárgy gyűlt össze az elmúlt nyolc évben" – vallotta be a könnyűzenei szakíróként is ismert elnök, aki a látogatók között nemcsak a rockzene iránt érdeklődő közönséget, hanem sok esetben szakmai szereplőket is köszönthetett már.
Gyakorlatilag, bármire ránézek itt, eszembe jut a korszak, az évjárat és minden emlék. Amerikában nagy divatja van, hogy a különböző előadók és zenekarok ereklyéit összegyűjtik, de végre Magyarországon is van egy ilyen hely.
Jómagam egy keverőpultot adtam kölcsön kiállításra a múzeumnak. Ez egy angol gyártmányú, ötcsatornás gépezet, amit először 1972-ben, az LGT-vel, a The Great Western Fesztiválon láttam. Rod Stewart, Joe Cocker és a The Beach Boys mellett a Loksi zenéjét is egy ilyenen keverték ki anno, 70 ezer fős közönség előtt " – mesélte az Almárium bejátszójában a Kossuth-díjas zenész, Frenreisz Károly, akivel korábban a közmédia nézői A Dal zsűritagjaként is találkozhattak.
A múzeum jelenleg több felajánlást helyszűkében nem tud fogadni, aki mégis szeretné közreadni az otthon őrzött zenei kincseket, megteheti a Filléres emlékeink című pályázat keretében, amit a Volt egyszer egy beatkorszak blog szerkesztősége hirdetett meg az NKA Hangfoglaló Program jóvoltából.
Május végéig olyan fotókkal illusztrált anekdotákat, tárcákat, egyperceseket várnak, amelyek 1500–3000 leütés hosszúságban mutatnak be az 1960-as, 70-es és a 80-as években aktív magyar zenekarokhoz, esetleg az említett korszakban történt könnyűzenei eseményekhez kapcsolódó, a pályázó tulajdonában lévő relikviát - legyen az plakát, jelvény, belépőjegy, fotó, lemezborító vagy bármilyen egyéb tárgy.