Kóbor János özvegye már képes sírás nélkül emlékezni
![Az Omega együttes 50. születésnapi koncertje a Papp László Budapest Sportarénában, Kóbor János](https://cdn.origo.hu/2023/12/xBnhK3nrSt_Ilc0zyNRx5K8f4tH1os1s__7U20kUc5Y/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzI3N2U3ODQxNWJkNTRmMDlhY2JjZDhmNGQ3OWJiZTYx.webp)
– Az elmúlt időszakban, közeledve Mecky születésnapjához, sokszor láttam magam előtt, milyen bulit csapnánk mi együtt. Szinte láttam, ahogy önfeledten kinyitja a pezsgősüveget, magához szorít bennünket Lénával együtt, s azt mondja: így tökéletes az élet, és köszönöm a sorsnak, hogy vagytok nekem. Bárcsak így lenne! Bárcsak így történne! De az elmúlt másfél évben megtanultuk a lányommal együtt, hogy
tovább kell élnünk.
A könnyek már kiapadtak, hetekig-hónapokig szinte megszólalni sem tudtunk. Már könnyebb, már elviselhetőbb mindaz, ami körülvesz bennünket. Tudunk nevetni, tudunk úgy beszélni róla, olykor felszabadultan, hogy nem a fájdalmat érezzük közben.
Mecky itt van velünk. Nem nyúltunk semmihez, ami az övé, ami rá emlékeztet. A ruhái, a szemüvege, a személyes tárgyai ott vannak, ahol hagyta.
És így lesz ez mindig, amíg csak élünk. Sokáig a Balatonra is úgy gondoltunk, hogy nem megyünk oda, mert belesajdul a szívünk. De most a nyáron igenis ott leszünk, ott, ahol annyira jól érezte magát. A születésnapján elmegyünk a bazilikába, megállunk néhány percre a síremléke előtt, aztán sietünk haza, mert este vacsora lesz az ő tiszteletére. Itt lesz sok-sok ember, aki a rajongásig szerette őt. De itt lesz Mecky is, ezt tudom. Ott ül majd közöttünk, és együtt nevet vagy sír velünk... - mondta a Blikknek az özvegy.
Egy kamasz lánynak embert próbáló feladat feldolgozni az édesapja elvesztését. Kóbor Léna hihetetlenül erős. Ezt már többször is bebizonyította. A gyönyörű, tehetséges ifjú hölgy hamarosan a világot jelentő deszkákon, nagyközönség előtt mutathatja meg, hogy méltó utódja az édesapjának. A Gyöngyhajú lány című musicalben debütál majd, Omega-dalokat énekelve...
– Már csak néhány hét és valóban színpadra állhatok – mondta Kóbor Léna. – Van bennem jókora drukk, de a próbák jól haladnak. A társulat tagjai rengeteget segítenek, és én egyre inkább élvezem a színész mesterséget és az éneklést.