A Fekete vonat egykori énekesnője sosem titkolta, milyen mélyen lesújtotta szeretett édesanyja elvesztése, viszont arról nem beszélt, mi járt akkoriban a fejében.
– Amikor anyu meghalt,
úgy éreztem, nincs miért tovább élnem, utána akartam menni.
Küzdelmesnek és kilátástalannak éreztem az életemet. Anyu a lelki társam, a barátnőm, a mindenem volt, amit egyik pillanatról a másikra elvesztettem. Nem akartam maradni én sem... – sóhajtott Fatima.
– Hiszek abban, hogy minden betegség pszichés okokra vezethető vissza, mert a gondolatainknak, érzéseinknek, szavainknak teremtő erejük van. Anyu halála után nem sokkal a tüdőgyulladás egyik legsúlyosabb formája támadta meg a szervezetem.
Kétszer élesztettek újra, 13 napig lebegtem élet és halál között, ami nekem csak egy éjszakai alvásnak tűnt.
Mindeközben mélyen bennem rengeteg dolog történt. Két energiával találkozott a tudatom: az első a földi vörös köd volt, sötét árnyakat kezdtem látni. Amikor a tudatom félni kezdett, átváltott minden, és csillogó fények vettek körül, természetfeletti békesség.
Éreztem, hogy ott van anyu.
Aztán felébredtem.
Az énekesnő élete a felébredése óta 180 fokos fordulatot vett: ma már más szemmel néz a világra és az életére. Noha mindig is fontos volt számára a hit, sokkal spirituálisabbá vált a halálközeli élmény hatására - mesélte a Blikknek.