ENSZ-jelentés: lassul az erdőirtás üteme<br/>

Az elmúlt évtizedben mintegy 10%-kal csökkent a kivágott trópusi erdők területe a 80-as években becsült értékhez képest.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (Food and Agriculture Organization of the United Nations, FAO) jelentése kb. 300 műholdas felvétel részletes elemzésén alapul. A szakértők azonban hangsúlyozzák: az erdőirtás ennek ellenére a legkomolyabb globális problémák közé tartozik, s a kedvezőnek mondható adatok ellenére ugyanolyan intenzitással kell folytatni ellene a harcot.

A FAO 1995-ös, utolsó részletes adatai alapján fél évtizede kb. 3,5 milliárd hektárnyi erdő létezett a Föld felszínén. Ennek 55%-a a periféria országainak (fejlődő országok, harmadik világ) területére esett, ahol a legnagyobb ütemben zajlik az erdők pusztítása: 1980 és 1990 között évente átlagosan 15,5 millió hektárt vágtak ki. Az új felmérések szerint a kilencvenes években ez az érték 14,5 millió hektár/évre mérséklődött, ami persze még mindig óriási mennyiség.

A FAO 2000 végén hozza nyilvánosságra részletes jelentését a világ erdeinek helyzetéről.

Az erdőirtás

Minden évben egy kb. 200 ezer négyzetkilométer nagyságú terület erdői esnek áldozatul az emberi tevékenységnek. A legveszélyeztetettebbek a trópusi esőerdők. A műholdak adataiból fekete-fehéren kiderült, hogy a kiirtott erdők területe meghaladja az évi 200 ezer négyzetkilométert (korábban ezt az értéket alaposan alábecsülték). Ez több mint két magyarországnyi terület. A legnagyobb veszélyben a trópusi esőerdők vannak, de az erdőirtást alaposan megsínylik a mediterrán és tűlevelű erdők (tajga) is. A mediterráneumban már az ókor óta pusztítják az erdőket, ezért a Földközi-tenger vidékének legnagyobb részén ma már kopár mészkőhegységek virítanak. A tajgában - mind Észak-Amerikában, mind Szibériában - az évi fakitermelés meghaladja az utánpótlás mértékét.
Az erdőket tűzifáért, haszonfáért és új, megművelhető területekért, legelőkért pusztítják.
A periféria országainak ("fejlődő országok", "harmadik világ") szinte egyetlen energiaforrása a tűzifa, amelynek kitermelése a népesség növekedésével párhuzamosan növekszik. A haszonfák közül főleg az egzotikus trópusi keményfák iránt nagy a kereslet (mahagóni, ében, tik stb.), amelyekből például a japánok akármennyit megvesznek.

A vándorló talajművelés: a fő bűnös

A trópusi esőerdők kiirtásának elsőrendű célja az, hogy a lakosság új termőterületeket, illetve az állattartáshoz szükséges legelőket nyerjen. Az irtással nyert területek műveléséből ma kb. 600 millió ember él. A folyamat lényege a következő: kezdő lépés a lombtalanító vegyszerek repülőgépes kiszórása. Második lépésként a még lábon álló, de már elhalt fák felgyújtása (égetéses erdőirtás) következik. Az így nyert földterületet növénytermesztésre vagy legeltetésre fogják. A probléma abból adódik, hogy háromévi művelés után az amúgy is tápanyagszegény talaj kimerül, s a művelet kezdődhet elölről - másutt. A felhagyott területeket tízévente újravágják, így az erdő megújulása lehetetlen.

Következmények

Az erdők pusztulásának következményei kihatnak az élővilágra, a víz körforgására, az éghajlatra és a talajra. A fák kivágásával nem csak a növényzet pusztul; más élőlények millióinak is megsemmisül az élőhelye. Egész fajok tűnnek el úgy, hogy esetleg még tudomást sem szereztünk róluk. A trópusi esőerdők a Föld fajokban leggazdagabb területei, de mindjárt utánuk a tajga következik e tekintetben. Pusztulásukkal nagymértékben csökken a biológiai változatosság is.

Az erdők kiirtása felborítja a víz körforgását, a növényzet megsemmisülésével ugyanis csökken a párologtatás mértéke. Becslések szerint az Amazonas-medencében az esővíz kétharmad része a növényzet párologtatásából származik. Vagyis, ha elpusztul az erdő, a nedves területből száraz terület válhat. Az erdőirtás tehát elsivatagosodáshoz vezethet.
A fennmaradó csapadék viszont óriási károkat okoz. Növényborítás hiányában könnyedén lemossa a talajt a lejtőkről, a sík vidékeken pedig teljesen kimossa annak tápanyagtartalmát. Nő az árvízveszély, és hatalmas földcsuszamlások következnek be, olykor egész településeket temetve maguk alá.

Az erdők kiirtásának sokkal jelentősebb következménye az, hogy felborulhat a légköri oxigén és széndioxid egyensúlya. Az erdők ugyanis jelentős mennyiségű széndioxidot kötnek le a légkörből, mert a növények ezt használják fel testük építéséhez. Ugyanakkor a fotoszintézis során oxigént bocsátanak ki.

Mit tehetünk az erdőirtással szemben? Sajnos, a legnagyobb fakitermelő országok többségének számára gazdasági szükségszerűség az erdők pusztítása, lévén sokszor a fa az egyetlen kiviteli cikkük. Az újratelepítéssel nem sokat törődnek, illetve nincs rá pénz. A jövő e tekintetben sem túl kecsegtető.

S. T.

Ajánló:

Az eredeti sajtóanyag a FAO honlapján.