Taxival az olasz tengerpartra<br/>

Amint arról rovatunkban már beszámoltunk, Jurij Baturin és Talgat Muszbajev orosz űrhajósok társaságában, egy Szojuz űrhajóval elindult a világűrbe Dennis Tito, az űrhajózás történetének első űrturistája. Az esemény hátteréről, összefüggéseiről dr. Both Elődöt, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatóját kérdeztük.

[origo]: Valóban Tito a világ első űrturistája?

Both Előd: Nos, véleményem szerint nem. Én turistának tekintem mindazokat, akik nem valamilyen meghatározott űrrepülési feladat - elsősorban kutatómunka - végrehajtása érdekében jártak a világűrben. Nevek említése nélkül ide sorolom például azt a japán férfit, aki az első újságíró volt a világűrben, azokat a politikusokat, akik részben vagy egészen hivataluknak köszönhették űrutazásukat, és nem utolsósorban azokat a főként fejlődő országokból meghívott űrhajósokat, akiket valamilyen nagyon furcsán értelmezett politikai együvé tartozás látványos demonstrálása érdekében vittek fel a világűrbe. Előfordultak határesetek is, ahol szponzorok segítségével "hoztak össze" nemzeti űrutazást. Mindamellett Tito az első a világon, aki a saját zsebébe nyúlt - ráadásul elég mélyen -, hogy álmát valóra válthassa. A húsz millió dollár persze nem csak a viteldíj, hanem a felkészítéstől kezdve minden egyéb költséget is tartalmaz.

[origo]: Eredetileg a Mir űrállomásra repült volna. Honnan jött ez az ötlet?

B.E.: Tito repülése eredetileg a Mir űrállomás megmentésére indított számos akció egyike lett volna. Az ár azonban egyelőre nem volt olyan csábító, hogy sorban álltak volna a jegyekért, így a Mir fenntartását ebből a forrásból sem lehetett megoldani. Végül is - elsősorban anyagi okokból - a Mirt hamarabb meg kellett semmisíteni, mint ahogy Tito űrrepülésére sor kerülhetett volna.

[origo]: Nagy vihart kavart, amikor az oroszok úgy döntöttek, hogy a Mir helyett a Nemzetközi Űrállomásra viszik fel Titót. Kik ellenezték Tito repülését és miért?

B.E.: Az utazást szervező nemzetközi cég, a MirCorp és orosz partnerei számára csak két lehetőség volt. Vagy elállnak a Titóval kötött szerződés teljesítésétől, vállalva annak anyagi és erkölcsi következményeit, vagy valamiképpen kárpótolják Titót. Amikor először merült fel az a lehetőség, hogy a Mirt még Tito útja előtt megsemmisítik, a milliomos turista azonnal kijelentette, hogy örömmel kész a Mirre szóló jegyét - természetesen változatlan áron - az ISS-re szólóra cserélni. Az ezzel kapcsolatban kibontakozó vita lényege az volt, hogy a Nemzetközi Űrállomás 16 ország közös vállalkozása, ezért a többi 15-nek is beleszólása kellene hogy legyen, ha az egyik partner vendéget hív a közös otthonba. A helyzet kétségtelenül fonák, különösen ha az ügy anyagi részére gondolunk, hiszen ez a vendég fizető vendég, akit az oroszok "saját zsebre" látnak vendégül a közösben. Feltehetően a jogi szabályozás "lyukas" lehet, valószínűleg három éve, amikor az ISS létrehozásáról megkötötték a nemzetközi szerződést, senki nem gondolt arra, hogy abban a turistaforgalmat is szabályozni kellene. A mostani vitában az is elhangzott, hogy ezt pótolni kell, a programban részt vevő 16 országnak közösen kell kidolgozni a turisták felkészítésének és fogadásának a pontos szabályait. A NASA vezetője részéről egy sajtótájékoztatón olyan megjegyzés is elhangzott, hogy az ISS sokkal nagyobb érték, mintsem hogy "aprópénzért" bárki odautazhasson. Szerinte eljön az idő, amikor az ISS turistákat fogadhat, de annak az ISS értékéhez méltó ára lesz. További érv volt, hogy a szállodák sem fogadnak vendégeket, mialatt épülnek, márpedig az ISS még nincs készen, sőt, mostanában éppen lázas szerelési munkák folynak. Mindamellett a magam részéről nagyra értékelem, hogy az orosz illetékesek határozottan kiálltak Titóval szemben szerződésben vállalt kötelezettségeik teljesítése mellett.

[origo]: Egyes érvek szerint Tito nincs kiképezve a Nemzetközi Űrállomás berendezéseinek használatára, ezért jelenlétével akadályozni fogja az ott folyó munkát. Mi erről a véleménye?

B.E.: Erre valóban nem kapott kiképzést, bár nem is hiszem, hogy különösebben be akarna kapcsolódni a kutatómunkába. Szerintem Tito egyszerűen át akarja élni az űrrepülés élményét, élvezni akarja a súlytalanságot és kész. Mindamellett az ellenkezés a szakma részéről ha nem is érthető, de - sajnos - nem meglepő. Próbáljon csak meg újságíróként, vagy pláne egyszerű laikus érdeklődőként - adófizető állampolgárként - bejutni a földi, netalán hazai tudomány valamelyik valódi vagy vélt fellegvárába. Könnyen előfordulhat, hogy hasonló hangokat hall. Holott a tudománynak éppen az lenne a jól felfogott érdeke, hogy minden eszközt megragadva próbálja meg saját munkáját ismertté és a széles közvélemény által elismertté tenni. A Tito űrrepülése kapcsán várható publicitást minden erővel a Nemzetközi Űrállomás program népszerűsítésére kellett volna befogni. A NASA általában magas szinten végzi az efféle közkapcsolati munkát, így az ottani menedzsment részéről különösen érthetetlen az ellenkezés. Hacsak nem volt a látványos vita a tudatos reklámkampány része, bár ezt - ahogy mondani szokták - sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom...

[origo]: Milyen fogadtatásban lesz része ezek után a vendégnek az ISS fedélzetén? Lehet, hogy be sem engedik, mondván "hívatlan vendégnek ajtó mögött a helye"?

B.E.: Ez szerencsére nem fordulhat elő. Jelenleg a Nemzetközi Űrállomásnak orosz parancsnoka van, aki két amerikai társával dolgozik a világűrben. Őket látogatja meg a Szojuz űrhajóval a két orosz űrhajós és az amerikai turista. Az állandó személyzet tagjai egyébként siettek kijelenteni, hogy a jogi természetű vitáktól függetlenül Titót teljes jogú űrhajósnak tekintik és szeretettel fogadják a fedélzeten. Mai szemmel nézve ebben a nemzetközi egyetértésben és közös munkában szerencsére már semmi furcsát nem találunk, az lenne a meghökkentő, ha nem így történne. Idősebb olvasóink próbáljanak arra gondolni, milyen abszurdnak, sőt hihetetlennek találták volna mondjuk húsz évvel ezelőtt az alábbi helyzetet: az űrhajó nem szovjet, hanem orosz, utasa viszont nem orosz, hanem amerikai, ráadásul milliomos - tehát felettébb gyanús elem -, aki saját dollárjait szurkolja le az oroszoknak, hogy repülhessen, amit viszont az amerikaiak nem néznek jó szemmel. A repülés célja csak egy kis kiruccanás, az úticél pedig egy olyan létesítmény, amit az oroszok és az amerikaiak közösen építenek. Ugye Önök sem hitték volna el? Pedig ma, a XXI. század elején ez a valóság!

[origo]: Jelentett-e Tito számára valamilyen előnyt, hogy valaha a NASA alkalmazottja volt?

B.E.: Az égvilágon semmit, hiszen ebben az esetben csak a pénz számított. Azt pedig nem NASA alkalmazottként teremtette elő, hanem későbbi vállalkozásaiból. Sőt, mint említettem, éppen a NASA volt űrutazásának legfőbb ellenzője.

[origo]: Nem veszélyes ma még az űrutazás egy "civil" számára?

B.E.: Egyáltalán nem, hiszen Tito megkapta a repüléshez szükséges minimális kiképzést, egészségi állapotát pedig - különös tekintettel 60 éves korára - éppoly szigorúan ellenőrizték, mint hivatásos űrhajós társaiét. Egyébként véleményem szerint egyes extrém sportok művelői vagy a Földön szokatlan teljesítményekre vágyók sokkal nagyobb kockázatot vállalnak. Nem hiszem, hogy űrhajóval veszélyesebb lenne megkerülni a Földet, mint mondjuk egyszemélyes vitorláshajóval. Az ember - talán természetéből adódóan - azonban szívesen vállalja az efféle kockázatot.

[origo]: Hogy foglalná össze Dennis Tito űrrepülésének jelentőségét?

B.E.: Mérföldkőnek tekintem az emberes űrrepülés történetében. Mint tudjuk, az űrtevékenység sok ága részben vagy egészen levált az államilag finanszírozott űrkutatásról és önálló, néha figyelemreméltóan jövedelmező üzletággá vált, miközben jórészt magáncégek kezében összpontosul. Ide tartozik a távközlés, de ebbe az irányba halad a hordozórakéta-piac, a navigáció, a távérzékelés vagy bizonyos értelemben a meteorológia is. Az emberes űrrepülés eddig - a korábban említett egy-egy szponzorálás esetétől eltekintve - az államilag finanszírozott formák közé tartozott. Tito repülése viszont az első lépést jelenti abba az irányba, hogy a fizetőképes keresletet ezen a területen is az űrtevékenység egészének fejlődése érdekében lehet kamatoztatni.

[origo]: Lesznek-e Titónak követői?

B.E.: Egy közelmúltbeli hazai, internetes - reprezentatívnak semmiképpen, inkább csak játékosnak, de mégis jelzésértékűnek tekinthető - felmérés szerint az emberek legalább kétharmada élete nagy élményének tekintene egy űrutazást. Ez esetben természetesen a költségekről nem esett szó, csak a vágyakról. A leggazdagabb országokban viszont néhány évvel ezelőtt már piackutatási igényű, tehát megalapozott módszerekkel végzett felmérések készültek arról, hogy a különböző vagyoni helyzetű - elsősorban természetesen a legtehetősebb - társadalmi rétegekhez tartozók hány százaléka vállalkozna szívesen űrutazásra. Ami nagyon fontos, azt is megvizsgálták, éves jövedelmük hány százalékát lennének hajlandóak az űrutazásra fordítani. A felmérésből kiderült, hogy már a közeljövőben várható árak mellett is lesz fizetőképes kereslet a szolgáltatásra.

[origo]: Várható tehát, hogy a világűr bekerül a legegzotikusabb turisztikai célpontok közé?

B.E.: A turizmus és a turisztikai célpontok változását tekintve ebben semmi meglepő nem lenne, azt hiszem erre bizton számíthatunk.

[origo]: Alkalmasnak tartja a Szojuz űrhajót jelentősebb turistaforgalom lebonyolítására? Vagy esetleg a NASA beadja a derekát és beveti az űrrepülőgépeket?

B.E.: A Szojuzról szó sem lehet, hiszen azzal egyszerre legfeljebb egy utas repülhet, ezért is ilyen drága a mostani utazás. A NASA-nak nem feladata turistautak szervezése, és ez a jövőben sem lesz másként, bár születtek már olyan elképzelések, hogy a mostani űrrepülőgépek rakodóterét hermetikussá téve abból autóbusznyi utastér lenne kialakítható. Sokkal inkább arra kell számítanunk, hogy a közeljövőben megjelennek kínálatukkal a magáncégek, amelyek némelyike már fejleszti a turisztikai célra alkalmas, közepes befogadóképességű és gazdaságosan üzemeltethető űrrepülőgépét. Hirdetéseiket az interneten bárki megtalálhatja.

[origo]: Számíthatunk az árak esésére?

B.E.: Feltétlenül, hiszen a csoportos utazások nyilván lényegesen olcsóbbak lesznek majd. Szojuzzal űrturistáskodni olyan, mintha valaki nem busszal vagy vonattal, hanem taxival utazna az olasz tengerpartra nyaralni. Bármennyire esnek is az árak, az űrturizmus nem az átlagember időtöltése lesz - még Amerikában sem.

Ajánló: