A napokban a francia Bretagne-vidék északi partjainál titokzatos okokból "hajótörést" szenvedett egy százötven fős delfinközösség. A helyiek által riasztott csendőrök és önkéntesek nagy erőfeszítések árán több mint 90 - egyenként kétméteres, kétmázsás - példányt tudtak visszakormányozni a tenger hullámai közé, a csapat közel ötven tagja azonban fulladásos halált szenvedett a Cote d'Armor-i homokos plázson. Az eset nem példa nélküli. Ez év januárjában egy háromszáz egyedből álló delfinóvoda csemetéi hullottak el az atlanti partoknál.
A látszólag tömeges öngyilkossági kísérletnek egyelőre nincsen kizárólagos magyarázata. A bretagne-i tengerparton elpusztult delfincsapat nőstényekből és fiatal állatokból állt, egyes feltételezések szerint lehetséges, hogy a természetes népességszabályozás egy sajátos esetéről lenne szó.
Más szakértői vélemények szerint valószínűbb, hogy a népes csoport egyszerűen elvesztette tájékozódási képességét: egy halraj üldözése közben a part menti sekély vízben az ultrahang-visszaverődések félrevezették a delfineket, így feneklettek meg a parti fövenyben. A tetemek boncolásakor megállapították, hogy a víziemlősök fizikailag jó formában voltak.
A környezetvédők a rejtélyes delfinpusztulást a tengerek egyre súlyosabb szennyezettségével hozzák összefüggésbe. Sok olyan partra vetődött delfintetemet találnak, amelyek gyomrából nehézfémek, nejlonzacskók kerülnek elő, mások belső szerveiben viszont paraziták telepednek meg. Kérdés, hogy ez utóbbiak befolyásolják-e a tengeri emlősök orientációs rendszerét.
Minderre egyelőre nincs válasz. A delfinkutatók szerint tudományuk egyelőre gyerekcipőben jár, s nem is fog egyhamar felnőni, mert e luxusnak minősíthető szenvedélyre egyre kevesebb pénz jut.
Hilu Anna