A jövő szuperharcosai

A jövő katonája átugorhat épületeken, képes begyógyítani a sebeit, eltérítheti a golyókat, sőt láthatatlanná válik, ha kell. Az amerikai MIT kutatói így képzelik el Robotzsaru harctéri változatát.

Katona 150 évvel ezelőtt...

A neves kutatóintézet, a Massachusetts Institute of Technology nyerte el az amerikai hadsereg megbízatását a jövő katonájának "megformálására". Az 50 millió dolláros beruházással létrehozott kutatóközpont, az Institute for Soldier Nanotechnologies célkitűzései közt találunk például különféle gyógyító szerkezeteket, de gyakorlatilag láthatatlan egyenruhát is, amely azonnal gipsszé (merev pólyává) alakítható át, ha a katona lába eltörik.

A kutatók egy hordozható külső váz kialakítását is tervezik. Ez az eszköz védelmet nyújthatna a lövedékek ellen, orvosi kötéssé alakítható, s akár támadófegyver indítófelülete is lehet.

A bakancsba épített energiacellák erőt és fürgeséget kölcsönöznek a katona lépteinek; a felszabadítható energialöketek segítségével akár hat méter magas falat is átugorhat.

Az intézet egyik további terve a középkori páncéling modernizálása. Az új páncélinget molekuláris szinten teszik pehelysúlyúvá.

Pszichológiai hadviselés

"A biztosabb védelem mellett a jövő katonája nagyobb fenyegetést is jelent az ellenség számára. Képzeljük csak el annak a harcosnak a lelkiállapotát, akit legyőzhetetlennek tűnő, emberfeletti képességekkel megáldott ellenfelek vesznek körül, akik páncélt viselve is világcsúcsot ugranak" - jelentette ki az ISN igazgatója, Ned Thomas professzor

Az ISN személyzete 150 fő lesz, köztük a 35 MIT-professzor, mintegy 80 ösztöndíjas kutató és a hadsereg szakértői.

...és ma

Súlycsökkentés

A kutatócsoport hat kulcsfontosságú területre fog összpontosítani:

- a veszélyforrások felderítése
- a veszélyforrások semlegesítése, pl. golyóálló öltözet
- álcázás
- az emberi teljesítőképesség fokozása
- az életfunkciókat valós időben követő, automatizált orvosi felszerelés
- a katonai felszerelés súlyának csökkentése: a ma hordott 70 kilós csomag helyett elérni a római légió szintjét, ahol a felszerelés súlya mindössze 20 kilogramm volt.

Az MIT korábban sem zárkózott el a hadsereggel való együttműködés elől.

A második világháború alatt a légelhárító radarok fejlesztésében vállaltak jelentős szerepet; a hidegháború alatt pedig rakéták irányítórendszereit alakították ki.

Az MIT-n kutatott technológiák nagy részénél még legalább egy évtizedet kell várnunk a gyakorlati eredményekre.