Megsemmisítő becsapódás 3 milliárd éve

Az eddig ismert legkorábbi, és valószínűleg legnagyobb meteorit becsapódás nyomait fedezték fel Ausztráliában és Dél-Afrikában.

A Louisiana Egyetem, a Stanford Egyetem és az Amerikai Geológiai Szolgálat geológusai a Science legutóbbi számában számoltak be arról, hogy egy 20 km átmérőjű aszteroida csapódott a Föld felszínébe 3,5 milliárd évvel ezelőtt.

Ez körülbelül kétszer akkora méretű volt, mint amelyik a dinoszauruszok kihalásához vezetett 65 millió évvel ezelőtt, és a becsapódás valószínűleg legalább tízszer annyi energiát szabadított fel. Feltehetően elpusztult az összes egysejtű élőlény (vagyis az akkor létező egyetlen életforma) a szárazföldön és az óceán felső rétegeiben.

Hatalmas szökőárak indultak el minden irányba, amelyek letarolták a még csak kialakulóban lévő kontinensek felszínét. A becslések szerint csak az óceánok mélyebb régióiban élő baktériumok élhették túl a pusztító eseményt. Mivel az ilyen idős ősmaradványok rendkívül ritkák, a kutatók nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy a becsapódásnak milyen hatásai voltak az élővilág fejlődésére.

A Holdon található óriási kráterek azt jelzik, hogy korábban még ettől is nagyobb becsapódások fordulhattak elő a Földön. A rendkívül heves meteorit zápor megnehezítette bármiféle földi élet kialakulását egészen 3,9 milliárd évvel ezelőttig.

De ezeknek a korai ütközéseknek a nyomait nagyon nehéz felfedezni, csakúgy, mint a most felfedezett 3,5 milliárd éves becsapódás esetében. Ennél sem tudták még megállapítani a becsapódás helyét, de a közvetett bizonyítékok két kontinensről is előkerültek. Dél-Afrika és Nyugat-Ausztrália ősi kőzeteiben találtak olyan tökéletes gömb alakú szemcséket, (úgynevezett szferulitokat), amelyek abból a felhőből kondenzálódtak és ülepedtek le, ami a becsapódás után a levegőbe emelkedett a megolvadt és elgőzölgő kőzetek anyagából.

A szferulitokat tartalmazó réteg mindkét helyen eléri a 20-30 cm vastagságot (szemben a 65 millió évvel ezelőtti eseménynél tapasztalható 2 cm-rel). A vizsgált rétegekben az irídium tartalom is jóval magasabb, mint az átlagos földi kőzetekben, ez szintén a meteorit becsapódás melletti bizonyítéknak tekinthető.

A kőzetekben található cirkon kristályokban sikerült az uránizotópok alapján a kőzetek radiometrikus korát meghatározni. Eszerint mindkét kontinensen 3,47 milliárd évesek a vizsgált rétegek, vagyis a szferulitok ugyanazon becsapódás eredményeképpen rakódtak le mindkét lelőhelyen.

Dulai Alfréd