Száztíz éves a rádió őse

Száztíz éve, 1893. február 15-én kezdte meg működését Budapesten Puskás Tivadar találmánya, a telefonhírmondó.

"Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, mely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul." - ezekkel a szavakkal kezdte meg adását a vezetékes telefonhálózatra épülő "Beszélő Újság", a rádió előzménye, Puskás Tivadar (1844-1893) találmánya. A beszélő újság első "stúdiója" és "leadóállomása" az Astoriához közeli, V. kerületi Magyar utca 6. számú házban volt, ahol négy szerkesztő és mintegy száz tudósító dolgozott.

A hírmondó huszonöt előfizetővel indult hivatalos engedély nélkül, afféle "kalózrádióként". Az előfizetők száma egy évvel utóbb már hétszázra, újabb egy esztendő múlva pedig ötezerre nőtt. Az előfizetési díj havonta egy forint ötven krajcár volt. A telefonhírmondó kezdettől fogva a világ minden tájáról érkező híreket, az áru- és értéktőzsde árjegyzéseit, időjárás-jelentést és pontos időt közvetített, de a szerkesztőség nagy hangsúlyt helyezett a színházi és a hangverseny-közvetítésekre is. Állandó összeköttetést létesítettek több színházzal, elsősorban az Operaházzal és a Blaha Lujza téren álló egykori Népszínházzal. A színházakban négy-négy mikrofont helyeztek el, amelyek tisztán továbbították a zene- és énekhangokat.

A Telefonhírmondó szerkesztősége

A feltaláló Puskás Tivadar alig egy hónapig vezethette a vállalkozást, mivel 1893. március 16-án szívrohamban meghalt. A szabadalmi jog öccsére, Albertre szállt. 1894. őszén Popper István mérnök vette át a telefonhírmondót, s rövidesen részvénytársasággá fejlesztette. A társulás a millennium évében már 750 kilométeres saját hálózattal és hatezer előfizetővel rendelkezett.

A telefonhírmondó 1925-ig élt és prosperált: akkor egybeolvadt a Rádióval, s megszületett a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Rt. E formájában a második világháború végéig létezett, de a magyar rádiózás újjáalakulásakor már nem hívták ismét életre.