Megnyirbálták az emberi törzsfát

A Homo nemzetség egyik újonnan megtalált példánya ugyanaz lehet, mint két régebbi - amelyek így szintén megegyeznek.

A paleoantropológusok között állandó vita tárgyát képezi, hogy a kevés és rossz megtartású lelet alapján voltaképpen hány fajt lehet azonosítani az ember evolúciójának történetében. Az egyik jellemző álláspont szerint számos emberi faj létezett a múltban, míg mások véleménye az, hogy sok esetben azonos fajhoz tartozó, de különböző helyeken megtalált leletekről van szó. Az utóbbi véleményen lévő szakemberek szerint az ember leszármazási vonal viszonylag "egyenes", míg az előbbiek nagyon kusza, számos elágazással bíró törzsfáról beszélnek.

Az utóbbi évek óta a "kusza törzsfa" egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ám egy új lelet most fontos oldalhajtást metszhet le róla. Robert Blumenschine és munkatársai (Rutgers University) arról számolnak be Science-ben közölt cikkükben, hogy az általuk felfedezett maradványok hidat verhetnek két, sokak által különálló fajoknak tekintett emberi faj közé - vagyis arra utalnak, hogy két faj helyett csak egyről van szó.

A paleoantropológiai kutatások szempontjából talán leghíresebb helyszínen, a tanzániai Olduvai-szakadékvölgyben Blumenschine és kollégái egy teljes fogazattal rendelkező felső állkapocsra és az arc alsó csontjainak darabjaira bukkantak. A lelet kora 1,84 és 1,79 millió év közé tehető. Ez volt az az időszak, amikor a Homo nemzetség igazán fejlődésnek indult: jelentősen nőtt az agytérfogat, megjelent az eszközkészítés és nagyobb állatokat kezdtek vadászni őseink.

A kutatók beszámolója szerint az újonnan megtalált lelet (egyelőre OH 65 jelzéssel) nagyon erősen emlékeztet egy Kenyában régebben megtalált fosszíliára, amelyet a kutatók egy része a Homo rudolfensis nevű faj maradványainak tulajdonít. Ugyanakkor viszont a legfontosabb embertani bélyegek a Homo nemzetség legelső képviselőjéhez, a Homo habilis fajhoz kapcsolják az új leletet. "Úgy tűnik, hogy ezek mindannyian a Homo habilis fajhoz tartoznak" - mondja Blumenschine.

Az OH 65 maradványait - kőeszközök és zsákmányállatok maradványainak társaságában - a szakadékvölgy szárazabb, nyugati részében találták meg. Blumenschine és munkatársai szerint az esős évszakban e korai emberek ide is behatoltak a völgy jóval barátságosabb délkeleti részéről. Ha ez valóban így volt, akkor újabb bizonyítékot jelent arra az elméletre, hogy a Homo nemzetség legkorábbi képviselői is komoly vándorlásokat végeztek a környezeti változások függvényében.