Több mérnök olyan katasztrófa lehetőségére utalt, amelyben a visszatérő űrrepülőgép bal szárnya, majd az egész gép eléghet a légkör felső rétegeiben - írja az MTI. A mérnökök közvetlen felettesei azonban túlságosan riasztónak minősítették ezeket a véleményeket, és nem továbbították a NASA legfőbb vezetéséhez. A legfelső vezetők akkorra már eldöntötték, hogy a startnál történt incidens ellenére biztonságos a visszatérés.
A NASA mérnökei röviddel a Columbia indítása után észlelték, hogy a fő hajtóanyagtartályról leváló darab a gép bal szárnyának ütközik. Robert Daugherty, a NASA virginiai kutatóközpontjának mérnöke január 27-én (öt nappal a landolás napja előtt) azt javasolta, hogy a Columbia személyzete űrsétán mérje fel az esetleges kár súlyosságát.
Jeffrey King, a houstoni Johnson-űrközpont mérnöke 31-én reggel felvetette, hogy azonnal meg kell kezdeni a vészhelyzetre előírt menekülő-programot, ha az űrrepülőgép futóműaknájában hőmérséklet-emelkedést észlelnek. Kevin McCluney gépészmérnök, ugyancsak a houstoni Johnson-űrközpont munkatársa szintén a haladéktalan menekülést javasolta arra az esetre, ha a bal szárny hőmérséklet-ellenőrző rendszerének működése leáll. William Anderson mérnök pedig egy körlevélben a következőt kérdezi: "Miért egy nappal a leszállás előtt beszélünk ezekről, miért nem a start utáni napon?"
Másnap reggel csakugyan hőmérséklet-emelkedést jeleztek, majd elhallgattak a szenzorok, s néhány perccel később bekövetkezett a katasztrófa.