A történet szerint egy indián főnök leánya, Pocahontas összebarátkozott az első virginiai angol telepesekkel, majd megmentette vezetőjük, John Smith kapitány életét, akire a biztos halál várt volna az algonkin indiánok között. A történetet a virginiai Jamestown környékére, annak 1607-es alapítása idejére teszik. Mint minden monda, a mai ember számára Pocahontas története is hihetetlennek, meseszerűnek hangzik, de a tények és a feltárt tárgyi emlékek alátámasztani látszanak a monda valóságos alapjait.
Pocahontas valóban egy indián főnök, Powhatan leánya volt. Törzsük ellenőrzése alatt állt a korabeli virginiai partszakasz nagy része. A korabeli dokumentumokból kiderül, hogy a leány valóban annyira összebarátkozott a telepesekkel, hogy nőülment egy John Rolfe nevű telepeshez, majd férjével megfordult Angliában I. Jakab udvarában. Pocahontas története szomorúan végződik: mielőtt visszaindult volna hazájába himlőt kapott és meghalt.
Ami John Smith-t illeti, ő sem a képzelet műve: kora legnagyobb angol kalandoraként dolgozott kereskedőhajón, harcolt a törökkel Erdélyben, ahol rabságba esett és - leírásai alapján - romantikus kalandok során 1604-ben jutott vissza Angliába. 1607-ben a Virginiai Társasággal indult útnak Amerika felé azzal a céllal, hogy új gyarmatokat szerezzenek I. Jakab király számára.Egy szerencsétlen puskaporrobbanás során égési sérüléseket szenvedett, ezért 1609 októberében visszatért hazájába és soha nem látta többé Jamestownt. Pocahontas-szal való találkozását és csodás megmenekülését először 1624-ben megjelent írásában, a "New England, Virginia és a Summer szigetek átfogó történeté"-ben (The General History of New England, Virginia, and the Summer Isles) említette, a történet eme részletét a történészek azonban mind a mai napig a kapitány képzelete szüleményének tartják.