Génshopping, avagy mit nyernek a nők a félrelépéssel

Amikor a nők tartós élettársat választanak, a "szépfiúk" nem különösen keresettek. Egy megbízható férjjel a háta mögött azonban az asszony kereshet magának párzás céljából egy jó genetikai állományú férfit.

"A szépfiúk rossz családapák." Ennek az állításnak az igazságát úgy tanulmányozta Nancy Burley fejlődésbiológus, hogy piros szalagot kötött a hím pintyek lábára. Az így felékesített madarakra "buktak" a nőstények, de tartós örömet nem leltek bennük. A hímek alig törődtek utódaikkal, inkább idegen nőstényekkel igyekeztek minél több utódot létrehozni.

Ennek a tizenöt évre visszatekintő madárkísérletnek az eredményét az emberi párválasztás elméleténél is ajánlatos figyelembe venni. Utódokat nemzeni nem jár sok fáradsággal, és mindegyik utód hordozza az apa génjeit. Ebből a szempontból a futó viszonyok kifizetődőbbek, mint az apai kötelességek becsületes teljesítése. A nőknek viszont ki kell hordaniuk és szoptatniuk kell gyermeküket. Ez hosszú időt vesz igénybe, a félrelépések pedig elidegenítik az okvetlenül szükséges eltartót. Ezért váltak az evolúció során a nők hűségessé.

A valóságban persze a dolog ennél bonyolultabb, és ennek néhány változatát igyekszik két amerikai pszichológus - Gangestad és Simpson - új elméletében figyelembe venni. Jó hír a nőknek, hogy sok férfi hűséges a feleségéhez és törődik utódaival. Rossz hír, hogy az ilyen férfiak külsőleg nem különösen vonzóak.