Az Európai Űrügynökség (European Southern Observatory, ESO) csillagászai a chilei La Silla Obszervatórium 3,5 méter átmérőjű műszerével (New Technology Telescope) végre bepillantottak a Tejútrendszer egyik legnagyobb és legfényesebb por- és gázfelhőjének szívébe, s végre egyértelműen kiderült, hogy a felhő minek köszönheti nagy fényességét: gigászi csillagok sokasága bújik meg benne.
A W49 jelzésű, főképp hidrogénmolekulákból álló csillagközi felhőbe infravörös műszerekkel sikerült "behatolni". A felhő anyaga ugyanis a látható fényt gyakorlatilag nem engedi át. A megfigyelések során olyan óriáscsillagokat fedeztek fel, amelyek tömege átlagosan 15-20 naptömeg, s legnagyobb halmazuk egy körülbelül 20 fényév átmérőjű területet késztet erőteljes fénylésre (a Naphoz legközelebbi csillag távolsága 4 fényév).
A W49 a Tejútrendszer egyik legvadabb csillagkeletkezési területe, tőlünk 37 ezer fényévnyi távolságban. A felhőben körülbelül 1 millió naptömegnyi anyag koncentrálódhat, fénykibocsátása pedig a Napénak néhány milliószorosa. Az ESO csillagászai több mint 100 nagy tömegű csillagot fedeztek fel a felhőben, amelyeket eddig senki nem látott.