Először hallgattak le egy fekete lyukat

A NASA Chandra röntgenműholdja "lehallgatott" egy fekete lyukat. Az észlelt hanghullámok az eddigi legmélyebb hangoknak felelnek meg, amit valaha is észleltek egy égitesttől, s az általuk hordozott hatalmas mennyiségű energia az asztrofizika egy régi problémáját válaszolhatja meg.

A Chandra a Perseus-galaxishalmaz központjában terpeszkedő fekete lyukat és környezetét vizsgálta, amely a Földtől mintegy 250 millió fényévre található. A megfigyelések egyfajta fodrozódást mutattak ki a halmazt kitöltő gázanyagban. A fodrok azoktól a hanghullámoktól keletkeztek, amelyek több százezer fényévnyi távolságra terjedtek a halmaz központi fekete lyukától.

Zenei megközelítésben a fekete lyuk által kibocsátott hanghullámok 57 oktávval alacsonyabbak a normál A hangnál (egy átlagos zongora hangskálája 7 oktávra terjed ki). Ez azt jelenti, hogy ezek a hangok kb. egymilliárdszor mélyebbek annál, amit az emberi fül még észlelni képes.

A Perseus-halmaz hanghullámai azonban többet jelentenek egy "kozmikus zenei élménynél", mivel felfedezésük kulcsfontosságú lehet annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogyan fejlődnek az Univerzum nagyléptékű szerkezetei, a galaxishalmazok.

A csillagászok egyik régi problémája ugyanis annak megválaszolása, hogy a galaxishalmazokban miért olyan sok a forró, röntgensugárzást kibocsátó gázanyag, és miért olyan kevés a hideg. Másképpen fogalmazva: mi akadályozza meg a gáz fokozatos lehűlését? A jelenlegi felfedezés alapvető fontosságúnak tűnik ebből a szempontból: a fekete lyuk környezetéből szétterjedő hanghullámok nagy szerepet játszhatnak a gáz fűtésében, s a Perseus-halmaz esetében mintegy 100 millió szupernóva-robbanás energiájának megfelelő energiát közvetíthetnek, méghozzá hosszú távon.