Steinbeck nyomában Cortez tengerén

Expedíció indul március 25-én a kaliforniai Montereyből (USA) egy öreg halászhajón, fedélzetén kutatókból és írókból álló legénységgel, hogy tanulmányozza a Kaliforniai-öböl faunáját, ahogyan azt 1940-ben John Steinbeck tette barátjával és mesterével, a tengerbiológus Ed Rickettsszel.

A 64 évvel ezelőtti kalandot jól ismerik a Steinbeck-rajongók, hiszen az író beszámolt róla az 1941-ben publikált Cortez tengerében, majd tíz év múlva az időközben elhunyt Ricketts emlékére írt fejezettel kibővített, második változatban. A könyv végén Steinbeck ezt írta: "Arra a következtetésre jutottunk, hogy minden tudományos expedíciót kétszer kellene megtenni. Egyszer, hogy hibákat kövessünk el, és másodszor, hogy helyrehozhassuk azokat." De az írónak ez nem adatott meg.

Ezúttal William Gilly tengerbiológus, a montereyi egyetem professzora száll tengerre Jon Christensen íróval a Gus D nevű, 12 méteres halászhajón, amely sok tekintetben hasonlít Steinbeckék Western Flyeréhez, de nem olasz-amerikai szardíniahalászok csapatát szállítja, mint a hajdani, hanem biológusokat és egy dokumentumfilmest.

Az expedíciónak - tudományos célja mellett - érzelmi indoka is van: a résztvevők egyrészt át szeretnék élni a régi kalandot, amely ma is elvarázsolja az olvasókat, másrészt ellenőrzik, mennyit változott, károsodott azóta az ökológiai rendszer a halászok és a turisták miatt.

A Gus-D

Steinbeck és Ricketts azért választotta a márciusi indulást, mert ebben a hónapban kevés a hal, és azt remélték, hogy könnyebben tudnak hajót bérelni. A Western Flyert mégis csak nehezen szerezték meg, mert a halászok nem vették komolyan vállalkozásukat. A hajó kapitányát is csak a fogás érdekelte, amikor útjuk során más halászhajókkal lépett rádiókapcsolatba. "Hitler megszállta Dániát, Norvégiát, eltűnt a Maginot-vonal, lerohanták Franciaországot, és mi mindebből semmit sem tudtunk. Arról viszont pontosan tájékoztattak bennünket, hogy 400 mérföldes körzetben mennyi halat fogott minden egyes bárka" - írja Steinbeck naplójába, amelyben az öblöt "hosszú, keskeny, nagyon veszélyes, váratlan viharokkal teli" tengerként jellemezte.

Gilly és Christensen azonban szoros kapcsolatban marad a világgal. Sőt, követni is lehet útjukat az interneten. Arra a kérdésre, hogy mit remélnek az úttól, Gilly így válaszolt: "Reméljük, hogy újra felfedezzük, mi maradt épen, és mi veszett el, de főként azt reméljük, hogy újraéljük Steinbeck és Ricketts odisszeáját."