Újabb vihar a legkisebb feltételezett életformák körül

Napjaink biológiájának egyik legizgalmasabb kérdése, hogy valóban élőlények-e a nem egészen másfél évtizede felfedezett ún. nanobaktériumok. Amerikai kutatók most új és merész eredményekkel álltak elő.

A nanobaktériumok (nano-organizmusok, nanobák, nannobaktériumok) olyan alakzatok, amelyek mérete 20 és 150 nanométer között mozog. (A nanométer a méter egymilliárdod része, 10^-9 m, ami körülbelül 10 db egymás mellett lévő hidrogénatom szélességének felel meg.) Elnevezésük ellenére egyelőre nem eldöntött tény, hogy élő organizmusok-e vagy sem. Mindenesetre valóban a baktériumokhoz hasonló alakjuk volt az, amivel magukra irányították a figyelmet: az "igazi" baktériumokhoz hasonlóan gömböket és pálcákat formálnak. Más fontos baktériumszerű tulajdonságokkal is rendelkeznek. gyakran találhatók meg csoportosan, láncokba és fürtökbe rendeződve.

Már számos kutatócsoport fedezett fel nanobaktériumokat vagy azok kövületeit kőzetekben, ásványlerakódásban, sőt az emberi szervezetben is. A legmerészebb bejelentések szerint tenyészteni is sikerült őket, sőt az általunk ismert élethez szükséges kémiai nyomokra (enzimek és DNS töredékeire) bukkanni bennük. Ezek az eredmények azonban egyelőre vitatottak, illetve megerősítésre szorulnak.

Az amerikai Mayo Klinika (Rochester) kutatói most új eredményeket közöltek a témában az American Journal of Physiology hasábjain. A dr. John Lieske vezette kutatócsoport arról számol be, hogy új bizonyítékokat találtak arra: a nanobaktériumok valóban élőlények, sőt számos betegség kórokozói lehetnek.

A beszámoló szerint a kutatók beteg artériákból és szívekből izoláltak nanobaktériumokat. A sebészeti eljárásokból visszamaradt szöveteket nagy teljesítményű elektronmikroszkóppal vizsgálták, és beszámolójuk szerint 30-100 nanométer átmérőjű gömböcskéket fedeztek fel, amelyek sejtfallal is rendelkeztek (balra). Fontos körülmény, hogy egészséges szövetrészletekből az alakzatok nem kerültek elő, csak az elmeszesedett területekről. Néhány kutató már évek óta feltételezi, hogy a nanobaktériumok szerepet játszanak például a vesekövek vagy a petefészekrák esetében létrejövő meszes ásványlerakódások kialakulásában.

A szöveteket ezután összetörték és egy olyan szűrőn engedték át, amelyen minden 200 nanométernél nagyobb alakzat fennakadt. A megszűrt anyagot steril táptalajra vitték, ahol állításuk szerint a nanobaktériumok szaporodtak, sőt a DNS-festésre is pozitívan reagáltak, illetve olyan anyagot kötöttek meg, amely az RNS egyik fontos kémiai komponense. Lieske és munkatársai ezek alapján azt állítják, hogy a nanobaktériumok folyamatosan szintetizálnak nukleinsavakat.

Amennyiben a DNS és az RNS jelenlétét sikerül megerősíteni, eldőlhet a nagy kérdés: ez a két nukleinsav ugyanis nélkülözhetetlen az általunk ismert élet biokémiai folyamataihoz, a szaporodáshoz és az öröklődéshez.

Sajnos azonban már korábban is voltak olyan esetek, amelyek ilyen szempontból fals eredményeket adtak: hiába mutatták ki a nukleinsavakat különféle módszerekkel, amikor ténylegesen ki akarták vonni őket a nanobaktériumokból, semmit nem találtak.