Sokáig úgy vélték, hogy a pusztító erejű óriáshullámok csak a tengerészek kitalált rémtörténeteiben fordulnak elő, pedig ha csak az elmúlt két évtizedre gondolunk, a szélsőséges időjárás több mint kétszáz, egyenként legalább kétszáz méter hosszú tartály- és konténerhajót süllyesztett el. A szakértők szerint a legtöbb esetben óriáshullámok okozták a katasztrófát.
A szerencsétlenséget túlélő hajósok ma is ijesztő történeteket mesélnek. 1995 februárjában a Queen Elizabeth II óceánjáróra hurrikán csapott le az Atlanti-óceán északi részén, és a hajó egy 29 méter magas óriáshullámmal találta magát szembe. "Olyan volt, mint egy hatalmas vízfal. Mintha csak Dover fehér sziklái közeledtek volna felénk" - emlékezett vissza Ronald Warwick, a hajó kapitánya. 2001 kora tavaszán egy hét leforgása alatt két, egymástól kevesebb mint ezer kilométerre haladó, turistákat szállító óceánjáró, a Bremen és a Caledonian Star parancsnoki hídjának ablakait 30 métert meghaladó hullámok ütötték be - ezúttal az Atlanti-óceán déli részén. A Bremen navigációs berendezése és hajtóművei két órára felmondták a szolgálatot; elnémult a teljes elektronika, és a hullámokkal sodródó hajó legénysége meg volt győződve arról, hogy életük utolsó perceit élik.
"Hasonló természeti jelenség több, kevésbé szerencsés hajót elsüllyesztett volna: hetente átlagosan két nagyméretű hajót nyelnek el a habok. Ennek ellenére a balesetek okait jóval kisebb alapossággal tanulmányozzák, mint a repülőszerencsétlenségek esetében. A magyarázat a legtöbb esetben kimerül abban, hogy a katasztrófa oka a rossz időjárás volt" - állítja Wolfgang Rosenthal, a német GKSS Forschungszentrum kutatóközpont munkatársa.
A hullámok a tengeri olajfúrótornyokat sem kímélik. 1995 szilveszter éjszakáján az észeki-tengeri Draupner olajfúrót olyan hullám érte el, amelynek magassága a torony lézeres mérőműszere szerint elérte a 26 métert. Más olajfúrótornyokon nyert adatok meggyőzték a legszkeptikusabb kutatókat is. Az Északi-tengeren a leírások szerint 122 év alatt kb. 466 óriáshullámmal találkoztak. Korábban a legtekintélyesebb szakértők is úgy vélték, hogy hasonló amplitúdójú természeti jelenségek tízezer évente legfeljebb ha egyszer fordulnak elő.
Ma már elfogadott tény, hogy az óriáshullámok viszonylag gyorsan követik egymást. A szinte mindig bekövetkező pusztítás pedig gyakran igen komoly gazdasági következményekkel jár: a jelenlegi tengerjárókat még mindig a korábbi elképzelés szerint tervezik, ezért általában legfeljebb 15 méteres hullámokat képesek elviselni.