A kanyon területén évtizedek óta szárazodás tapasztalható, a madarak és a vízhez szokott emlősök élettere szűkül. Annak érdekében, hogy az őshonos fajok ne hagyják el a területet, mesterségesen vízzel árasztottak el egy részét. A Glan Canyon-gát ideiglenes megnyitásával a kutatók azt tesztelik, milyen hatással lenne a vízszint állandó megemelése a kanyon élővilágára.
2,5 méter átmérőjű csöveken 90 órán át folyhatott a víz a duzzasztógát egyik oldalán elterülő Powell-tóból a kiszáradt területre. A cél az, hogy a vízzel több százezer köbméter homok és iszap rakódjon le.
A szakértők szerint több faj számára a huzamosabb vízszintemelkedés az utolsó lehetőség a megmenekülésre. A kanyonban valaha őshonos nyolc halfaj közül négy már kihalt. Mindez valószínűleg annak köszönhető, hogy a Grand-Canyon mélyén kanyargó Colorado-folyót negyven éve egy duzzasztóval szabályozzák. A térség ökoszisztémája a gát 1963-as megépítése után veszélyeztetetté vált, mivel azóta a folyó az értékes, tápanyagokban gazdag üledékeket a Grand-Canyon ma már jellegzetesen száraz része előtt rakja le. A száraz szakaszra jelenleg a Glan Canyon-gát alatt a kanyonba torkolló Pavia-folyóból érkezik némi üledék.
Az októberi heves esőzések tápanyagban gazdag talajt mostak a folyóba, ezt a tápanyagdús víztömeget akarták most a kutatók átmenteni a kiszáradt részre.