Ha a homoszexualitást a méhben történt hormonhatások határozzák meg, akkor várhatóan a heteroszexuális vonzalom is ekkor alakul ki. Evolúciós történelmünkben a férfiaknak és a nőknek eltérő nemi lehetőségekkel és kényszerekkel kellett szembenézniük. A férfi számára egy idegennel létesített alkalmi szexkapcsolat csak kis kockázattal járt (fertőzés, lebukás az asszony előtt), viszont potenciálisan hatalmas előnyökkel kecsegtetett: genetikai hagyatéka egy extra gyermekkel bővülhet. Azok a férfiak nyilván több utódot hagynak maguk mögött, akik megragadják ezt az alkalmat. Mivel alapvetően szapora és nem terméketlen ősöktől származunk, nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, hogy a mai férfiakban van némi hajlam a szexuális opportunizmusra. Gyakorlatilag az összes emlős- és madárfaj hímje is ezt teszi - még a monogámok is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a férfiak javíthatatlan poligámok vagy hogy minden férfi nemi erőszaktevő, csupán arra célzok, hogy a férfiak gyakrabban engednek a kísértésnek, mint a nők.
A nők valószínűleg másmilyenek. Egy pleisztocén kori nő számára az alkalmi szexpartnerrel létesített kapcsolatból származó terhesség lehetősége nem csupán egy férfi gyermekgondozási elkötelezettségének elnyerését fenyegette, hanem azt is, hogy ha másállapotba kerül, bizton számíthat a férj megtorlására, ha van neki, ha pedig nincs, akkor esetleg vénlány marad. Ez hatalmas kockázat a csekély haszonhoz képest. Megtermékenyülésének esélye ugyanakkora hűségesen is, ellenben csökkentené a férj segítsége nélkül felnevelt gyerek életben maradásának esélyét. Ezért azoknak a nőknek született kevesebb utódjuk, akik belementek a játszmába és alkalmi szexkapcsolatot létesítettek. Ez lehet az oka annak is, miért olyan gyanakvóak a mai nők.
Letagadott ösztönök
Az értelem evolúciós történelmének ismerete nélkül nem tudnánk megmagyarázni a férfiak és nők eltérő szexuális mentalitását. Ezeket a különbözőségeket manapság divatos letagadni, mondván hogy csupán a társadalmi elnyomás miatt nem vásárolnak férfipornót a nők, illetve hogy a társadalmilag paranoiás macsóság hajtja a férfiakat a promiszkuitásba. Ez viszont figyelmen kívül hagyja azt a hatalmas társadalmi nyomást, amely a férfiakra és a nőkre egyaránt nehezedik: törekvés a két nem közötti különbözőségek minimalizálására. A mai nőket a férfiak a szexuális gátlások levetkőzésére sarkallják, és a többi nő is erre ösztönzi őket. Hasonlóképpen a férfiakat a nők és férfitársaik is folyamatosan arra buzdítják, hogy felelősségteljesebbek, érzékenyebbek és hűségesebbek legyenek. Valószínűleg ennek inkább az irigység, nem pedig a moralitás az oka. A férfiak pont olyan rosszmájúak a szívtiprókkal szemben, mint a nők - néha még jobban is. A férfi az évszázadok óta tartó szociális nyomás ellenére megmaradt szexuális ragadozónak. Egy pszichológus szavaival élve: "Elfojtott ösztöneink minden ízükben ugyanolyan emberiek, mint azok az erők, amelyek elfojtják őket."