Vidranyomon országszerte

Gera Pál leújabb kötetét azoknak ajánljuk, akik meg akarják ismerni a vidrák életét. A könyvből megismerhetjük hazánk szinte valamennyi tájegységét, a halastavakban gazdag délnyugat-dunántúli és alföldi területektől egészen a hegyeinkben csordogáló kisvízfolyásokig, a megsebzett szigetközi tájakig, de a szárazsággal sújtott homokhátsági és nyírségi tapasztalatokat is.

Sokféle megszállott létezik. Van, aki a világ legmagasabb csúcsait ostromolja, van, aki a tengerek, barlangok mélyébe száll alá, van, aki az állatok vándorlásait követi. Van, aki azért kuporog fagyban-forróságban a lessátorban, hogy lencsevégre kapja a természet titokzatos pillanatait, és van valaki, aki a vidranyomokat fürkészi, hogy megismerhesse és tanulmányozhassa a vidrák életét: ilyen megszállott Gera Pál is, a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársa, a hazai vidrakutatás és vidravédelem egyik legnevesebb alakja.

Gera Pál azon kevesek közé tartozik, akik a természetet járva nemcsak kutatják, megfigyelik, dokumentálják a barangolásaik közben látottakat, hanem papírra is vetik azokat. Papírra okulásul, tanulásul, hogy történeteikkel újra és újra figyelmeztessenek bennünket arra, a természet mennyire sérülékeny és elpusztítható. Ebből az indíttatásból született meg Gera Pál első könyve is 1996-ban Vidrás történetek címmel, amelyet azóta számos követett: Állatkerti történetek - egy állatápoló emlékei, Vidrasors, A megmérgezett folyó, Vidrakaland, Kalandos természetvédelem, Állatmesék, Vidrák és emberek, Ciánméreg és vidravédelem, Slambuc, vagy pláza a magyar pusztán, Az ismeretlen állatkert - élet a mentőhelyen, Kutyasors, és a nemrégiben megjelent Vidranyomon országszerte című kötete. Ebben olyan pillanatképeket elevenít fel, amelyeken keresztül mindazokat szeretné megszólítani, közös gondolkodásra és cselekvésre késztetni, akik könyvét elolvasva megértik mondanivalóját.

S hogy miről is olvashatunk a kötetben? Természetesen a vidrákról, például arról, miről ismerhetjük fel őket, hol vernek tanyát maguknak, mivel táplálkoznak, milyen a hierarchia közöttük, hogyan teremtenek kapcsolatot egymással, hogyan védik meg territóriumukat, és nem utolsósorban a szerző vidrás kalandjairól, amelyekben mi, emberek is főszereplők vagyunk.

Ajánljuk tehát a kiadványt mindazoknak, akik meg akarják ismerni a vidrák életét, és a szerzővel együtt bízunk abban, hogy egyre többen lesznek azok, akik tenni szeretnének valamit a vidrákért és élőhelyeikért, a vízért.

Hungarovox Kiadó, Budapest, 2005.