Eltűnhet Surtsey szigete

Az izlandi állami rádió a minap arról tudósított, hogy a szigetország déli részénél fekvő vulkanikus sziget, Surtsey területe a felére csökkent azóta, mióta 1967-ben kitörései véget értek.

Az izlandi kutatók minden évben megvizsgálják a szigetet. Így tettek az elmúlt napokban is, és ezután Sturla Fridriksson - aki 1963 óta, kialakulásának kezdetétől tanulmányozza a kihunyt tűzhányót - megállapította, hogy a vulkán a viharos tenger ostromának hatására jelentősen megfogyatkozott - olyannyira, hogy már csak a fele korábbi önmagának.

Hiába a nagymértékű fogyatkozás, a vegetáció a fajok számát tekintve érdekes módon növekedést mutat: jelenleg 50 növényfajt tartanak számon. A madarak száma is stagnál, rendre ugyanazok a fajok, egyedek költenek itt minden évben. A szigeten emlősök nem találhatók.

1963. november 14-én, 7 óra 30 perckor érdekes jelenségre lettek figyelmesek az izlandi bálnavadászok. A tengerből feltörő sűrű gőzoszlopot, valamint hatalmas mennyiségű lebegő haltetemet vettek észre Izlandtól 30 km-re délre az Atlanti-óceánban. Nem lehetett kétséges, hogy víz alatti vulkánkitörés közvetett jeleit észlelték. Az óceán alatt 300 m mélyen kezdődő tenger alatti vulkáni tevékenységet követően, november 15-e reggelén 10 m magas domb emelkedett a vízszint fölé. A hatalmas víztömeg óriási nyomása alól felszabaduló kitörési felhő több mint 8 km magasra lövellt fel. December 30-án az újonnan született vulkán - melyet a Viking mitológia tűzistenéről Surtsey-nek nevezetek el - magassága már 140 m volt, 1964. januárjára pedig már az 500 méterrel magasodott a tenger szintje fölé.

Némi nyugalom után ismét felerősödött az aktivitás, mely során egy 4,5 km-es hasadékból nagymennyiségű - mintegy 270 millió m3-nyi - láva ömlött a felszínre. Később ez tette lehetővé, hogy a sziget fennmaradjon, és hogy ellen tudjon állni a tengeri viharok szüntelen ostromának.

A vulkáni tevékenység pontosan 3 évvel később, 1967 júniusában szűnt meg véglegesen. Surtsey szigete ma Nemzeti Park. Különleges és ritka terep a biológusok és botanikusok számára, hiszen tanulmányozhatják rajta az élet kialakulását, az élőlények megtelepedésének fokozatosságát. Az egykoron kiömlő bazaltos lávaanyag, valamint az ásványi anyagokban szintén gazdag vulkáni por viszonylag rövid idő alatt képes jó minőségű termőtalajjá alakulni, tehát táptalajt biztosítani a pionír növényfajok számára.

Az első növények magvai néhány éven belül, a hullámok és a szél által érkeztek a szigetre. Az első jövevény a Cakile edentula nevű növény volt, de hamarosan megjelent az általunk is ismert margaréta és százszorszép is. 6 hónap alatt 14 növényfaj vert gyökeret az öblökben. 1966-ban kötött ki az első pók egy faágon utazva. A légy volt az első tartósan megtelepedő rovar. 3 évvel a sziget megjelenését követően már 23 különálló fajhoz tartozó, közel 5000 madár lelt otthonra Surtsey-n. Az első sirályok 22 évvel a sziget létrejötte után telepedtek le. A madarakkal együtt azután természetesen a növények megtelepedése is felgyorsult.

Emlősállatok nincsenek a szigeten, és minden bizonnyal emberi beavatkozás nélkül sohasem juthatnak ide. Surtsey jelentősége abban rejlik, hogy modellértékű a tudósok számára, az élet megtelepedését rendkívül jól szemléltető természetes laboratórium.

Érdi-Krausz Erika - Lieber Tamás - Sarlós Ferenc