Az olasz Cavalli-Sforza, a történeti humángenetika egyik legismertebb szaktekintélye azt is megvizsgálta, hogy Európában a nyelvhatárok mentén észlelhető-e változás az etnikumok genetikai állományban. Sem az ő, sem mások kutatásai nem hoztak azonban olyan eredményt, amelynek alapján egyes nyelvek vagy népek genetikai jellemzőik alapján világosan elkülöníthetők lettek volna. Az Y-kromoszóma vizsgálata a legjobb esetben is csupán a nagyobb nyelvcsaládok (például indoeurópai vagy amerind) szintjén mutatott különbségeket. Sok esetben azonban a történelem még ezeket a nyomokat is elmossa. Az M173-as jelű mutációt hordozó népesség például 30 ezer évvel ezelőtt települt be Európába Közép-Ázsia irányából, ez a genetikai bélyeg a mai európaiak döntő többségében megtalálható. Nyelvüket azonban teljes mértékben kiszorította a 10 ezer évvel ezelőtt bevándorló, M17-es mutációt hordozó népesség, mely az elképzelések szerint a ló használata mellett az indoeurópai nyelveket is meghonosította a kontinensen.
Afrikából származunk
Wells kutatásai végérvényesen bebizonyították afrikai eredetünket. Ennek egyik legkézenfekvőbb bizonyítékát a busmanok vizsgálata eredményezte. Délnyugat-Afrika ma már eltűnőfélben levő törzsei bámulatosan nagyszámú semleges mutációt hordoznak magukban, más szavakkal élve genetikai változatosságuk igen magas. A busmanok tehát egyike voltak azon népcsoportoknak, melyekből kisebb hordák, törzsek váltak le, és a genetikai állomány egy részével együtt távoztak a fekete kontinensről. Az azóta eltelt 60-70 ezer alatt a busmanok helyben maradtak, s bennük a mutációk folyamatosan halmozódtak.
Az Y-kromoszóma mutációi klánokba rendezhetők, melyek mindegyikének leszármazási vonala kétséget kizáróan Afrikába vezethető vissza. Az ember mintegy 60-70 ezer évvel ezelőtt hagyta el a fekete kontinenst, és csakhamar benépesítette az összes földrészt. Mit árulnak el a legújabb genetikai eredmények az ember vándorlásáról? A következőkben mai tudásunk vázlatos összefoglalóját olvashatják, de a jövőben ez a kép még változhat.