Új típusú gyógyszerek - RNS-interferencia a gyógyászatban

A célzott terápiás megoldások egyik igen gyorsan fejlődő területe rövid RNS-molekulákkal operál. Ezek az úgynevezett kis-RNS alapú hatóanyagok rendkívül gyors fejlődésen mentek keresztül, mióta 1998-ban Fire és Mello elsőként írta le a hosszú duplaszálú RNS-alapú gátlás, azaz az RNS-interferencia jelenségét. Ezt követően Tuschl és munkatársai igazolták, hogy lehetséges specifikus célgének gátlása mesterségesen szintetizált kis-RNS-sel emlősökben. Az azóta eltelt igen rövid idő alatt robbanásszerűen nőtt az RNS-interferenciát kiaknázó terápiás felhasználások száma. Az egyik legnehezebb feladat olyan módszerek, illetve vivőanyagok fejlesztése, mellyel hatékonyan tudják a terápiás szert a szervezeten belül a szükséges helyre, szervbe, szövetbe eljuttatni. Azonban az utóbbi években ezen a területen is látványos fejlődés következett be, ezért a közeljövőben várható az új típusú terápiás szerek megjelenése a klinikumban.

A kis-RNS terápia olyan bonyolult, nehezen gátolható fehérjék esetében is hatékonyan alkalmazható, melyekre a hagyományos szerekkel nehezen vagy egyáltalán nem tudnak hatni. Mint már említettük, ennek oka, hogy a kis-RNS az örökítőanyagról, a génekről képződő RNS szintjén gátol, így hatását még a fehérje képződése előtt fejti ki. A kutatók egyik fő feladata célgének azonosítása és értékelése a különböző betegségek, kórképek kialakulásában, majd a kérdéses cél-RNS-eket gátló kis-RNS-ek megtalálása. Ez viszonylag gyorsan elvégezhető, és az adott szer alkalmazásának optimalizálása is kisebb kihívást jelent, mint a hagyományos hatóanyagok esetében.

A kis-RNS terápia másik előnye, hogy a hatóanyag előállítása kémiai szempontból egyszerű. A hagyományos terápiás fehérjék, illetve ellenanyagok termelése bioreaktorokban sokszor igen alacsony hatásfokú, illetve általában bonyolultabb és költségesebb.

A kis-RNS terápia egyik hátránya, hogy jelenlegi ismereteink szerint csak olyan esetekben alkalmazható, ha a kívánt célfehérje képződésének gátlása okozza a tünetek enyhülését vagy a gyógyulást (ún. antagonista hatás). A hagyományos szereket olyan esetekben is tudják alkalmazni, ha éppen nagyobb mennyiségre van szüksége a szervezetnek az adott molekulából, vagy valamely természetes komponens hatását kívánják erősíteni vele (ún. agonista hatás).

Végül újra hangsúlyozni kell, hogy a legnagyobb kihívást a terápiás szer bevitelének módja, illetve új vivőanyagok fejlesztése jelenti. Fontos feladat, hogy mind az ember, mind a kísérleti állatok esetében megoldhatóvá váljon a kis-RNS bevitele mindenféle sejttípusba.

Az összeállítás forrásául szolgáló cikk: David Bumcrot, Muthiah Manoharan, Victor Koteliansky, Dinah W Y Sah - RNAi therapeutics: a potential new class of pharmaceutical drugs; Nature Chemical Biology Volume 2 number 12 december 2006

Bodrogi Lilla