Problémák a holdutazással

Mint ismeretes, a Hold-utazás ismét több nemzet űrkutatási programjában szerepel. A legkomolyabb terveket egyelőre a NASA-nál találjuk. Ám nemcsak égi kísérőnk felszíni viszonyait és a finom holdpor jellemzőit ismerjük kevéssé, de pénzügyi problémák is felmerültek az amerikai emberes holdexpedícióval kapcsolatban.

Problémák a holdporral

A Hold felszínét borító regolit éles szemcsékből áll, melyek a szilárd felületeket erősen koptatják, valamint egyéb kellemetlen tulajdonságokat is mutatnak - többek között ártalmasak az egészségre. A holdpor anyaga főleg szilícium-dioxidból, kisebb arányban alumínium-, magnézium- és vas-oxidokból tevődik össze. Rendkívül apró, finom szemcséi a legkisebb résekbe is beférkőznek. A modellek alapján elektrosztatikus folyamatok révén töltést nyernek, ezért a különböző felületekhez erősen tapadnak, ahonnan nehéz eltávolítani őket. Az emberi szervezetre kifejtett hatásuk pontosan nem ismert, de a holdutazók tapasztalatai alapján rövid idő alatt is igen kellemetlen következményekkel járnak.

A holdpor elleni védelem kidolgozásához regolitmintákon kellene teszteket végrehajtani, illetve helyi és távérzékeléses vizsgálatokkal jobban megismerni annak jellemzőit. Az Apollo-expedíciók során a Földre hozott minták mennyisége azonban ehhez kevés. Még nagyobb probléma, hogy erős kémiai átalakuláson mentek keresztül - legkellemetlenebb tulajdonságaik így ma már nem is vizsgálhatók. A tesztekhez újabb minták vagy azokra emlékeztető földi anyagok kellenének.

A holdi regolithoz hasonló földi anyagokon végzett szimulációk ötlete nem napjainkban született. Ilyen volt az 1993-ban kifejlesztett JSC-1, majd a JSC-1a jelű földi, vulkáni bazaltból készített ún. regolit-szimultáns. Ez azonban csak az akkori technológia és ismeretek fényében volt ideális közelítés, napjainkban sokkal jobb anyagon kellene teszteket végezni. Emellett a holdfelszín eltérő részein más és más lehet a regolitok jellemzője, amit nehéz megbízhatóan utánozni - ezt a problémát tehát meg kell oldani a közeljövőben.

Késhet az új űrhajó

Az emberes holdutazás felé tett még fontosabb lépés az űrrepülőgépeket követő új hordozórendszerek kialakítása. A nagyratörő terveket dédelgető NASA-nál azonban nemrég költségvetési problémák jelentkeztek, ami hátráltatja az előkészítést. Az űrrepülőgépek működtetése ugyanis a 2010-re tervezett nyugdíjazásukig többe kerül, mint azt korábban kalkulálták. Emiatt kevesebb pénz jut az új hordozórakéta (Ares) és az új űrhajórendszer (Orion) kifejlesztésére, így a 2018 körülre tervezett emberes holdexpedíció is késést szenvedhet.

Jelenleg úgy fest, hogy az űrrepülőgépek nyugdíjazása és az új űrhajó eredetileg tervezett üzembeállása (2014) között négy évnél is hosszabb szünet lehet. Hasonló periódus volt 1975 és 1981 között, amikor az Apollo-programot már leállították, de az űrrepülőgép-rendszer még nem volt készen. A 2010 és 2014 (vagy még későbbi időpont) közötti időszakban az orosz Szojuz-űrhajókkal láthatják el a Nemzetközi Űrállomást.

Fantáziarajz az Ares hordozórakétáról, tetején az Orion űrhajóval (NASA)

Ugyanakkor két amerikai magáncég is fejlesztésbe kezdett olyan űrhajók megépítését célozva, amellyek kifejezetten az ISS-t látnák el. Itt egyelőre nem tudni, hogy mikorra várható eredmény - de a Virgin Galactic példájából kiindulva elképzelhető, hogy egy kisebb, célirányos üzleti vállalkozás előbb készít hordozóeszközt, mint a nagyobb kapacitású, de egyben sokkal nehézkesebb NASA.

Kereszturi Ákos