Egy reneszánsz festmény titkai

Felfedhető-e egy festmény titka a geometria és a matematika segítségével? Elképzelhető-e, hogy a művészeti alkotások titkos üzeneteket rejtenek? Erre a kérdésre keresi a választ a Nature egyik cikke egy reneszánsz remekmű értelmezésén keresztül.

Hátborzongatóan csendes helyszín. Egy félmeztelen alakot ostoroznak a háttérben - a jelenetet az uralkodó egykedvűen figyeli. Három jólöltözött, közönyös arcú ember áll a festmény előterében, a hátuk mögött zajló erőszakra ügyet sem vetve. Egymás mellett is elnéznek. A táj eleven és élettől lüktető, mégis van benne valami álomszerű. Senki sem beszél, senki nem néz a másik szemébe. Nem hiába mondják, hogy a festmény a csend képi megjelenítése.

Ez a Krisztus ostorozása, Piero della Francesca műve a 15. századi Itáliából. Piero, a kiváló matematikus lenyűgözően bánt a perspektívával (figyeljük meg a padló kőlapjait) - ez tette a képet az egyik leghíresebb reneszánsz műalkotássá. De nem ez az egyetlen bámulatra méltó dolog benne. Piero a legapróbb részletekig megtervezte művét, és ez a rendkívül részletgazdag festmény számos rejtélyt hordoz magában.

Ezek egyike a kép jobb oldalán álló három férfi személye. Számos művészettörténész tett kísérletet arra, hogy megfejtse, kik lehetnek. "A Krisztus ostorozásának értelmezését ugyanolyan szenvedélyes viták övezik, mint Az utolsó vacsorá-ét" - mondja Martin Kemp, az Oxfordi Egyetem művészettörténésze, Piero festményeinek szakértője. "A Krisztus ostorozása azok közé a festmények közé tartozik, amelyek elméletek gyártására ösztönzik az embert."

Napjaink egyik neves tudománytörténésze most úgy véli, megtalálta azokat a történelmi bizonyítékokat, amelyek segítenek lerántani a leplet a titokzatos alakok személyéről. David King, a frankfurti Tudománytörténeti Intézet igazgatója állítja: olyan új matematikai jellegzetességekre figyelt fel, amelyek elvezetnek Piero - saját korán jóval túlmutó - geometriai látásmódjának megértéséhez.

Abban a legtöbben egyetértenek, hogy a festményen Krisztust ostorozzák, aki vagy az egyházat testesíti meg, vagy az ottomán törökök által 1453-ban leigázott Bizánci Birodalmat. A Poncius Pilátus trónján ülő és a büntetés végrehajtását felügyelő uralkodó nem más, mint a 15. századi bizánci császár, VIII. Ioannis, akit piros kalapjáról lehet felismerni. A háttal álló turbános férfi vagy Heródes, vagy a török szultán, II. Mehmet.

A jobb oldalon álló alakok kiléte azonban valóban a legvadabb spekulációk tárgya. Nincsen írásos bizonyíték arra nézve, hogy ki volt a mű megrendelője, hogy miért készült a festmény, sőt, az alkotás pontos korát sem ismerik (habár a történészek úgy vélik, Piero egyik késői munkája, az 1460-as évekből). A festő mindössze egyetlen nyomravezető jelet hagyott hátra: egy 1839-es írás szerint a képnek volt egy - mára elveszett - kerete, s azon a festmény eredeti címe: Convenerunt in unum, azaz "Mind egybegyűltek".

King új elméletét nem egy kézírás, hanem egy tudományos megközelítés támasztja alá, s eszerint a mű jelentése egy elképesztő kód belsejében rejlik. Amennyiben Kingnek igaza van, a festmény a valaha volt legszellemesebb titkos üzenet hordozója. Bár néhány tudós érdeklődéssel fogadja az ötletet, a művészettörténészek koránt sincsenek meggyőzve. King a végletekig kitart elmélete mellett, és csökönyösségével sokakat maga ellen fordít.

King szerint a munkájával szembeni ellenérzések a matematika és a művészettörténet közötti kulturális ellentétből táplálkoznak. Kemp, aki tudományos háttérrel is rendelkezik, elismeri, hogy a Piero alkotásaihoz hasonló munkák tanulmányozásakor a művészettörténészeknek jól jönnének a matematikai ismeretek. "Nem olyan nehéz a matek - mondja. - Euklidészt ugyanúgy meg lehet tanulni, mint Pierót."

A művészettörténészek azt vetik King szemére, hogy túl gyorsan elvetette azokat a szempontokat, amelyeket egy ilyen rejtélyes művészeti alkotás vizsgálatakor hagyományosan figyelembe kell venni. Ebben Kemp is egyetért társaival: "Nem arról van szó, hogy a kívülállókat nem akarunk beengedni. David King nagytekintélyű történész, aki kiválóan ismeri a tudományos megközelítési módokat. A kérdés csupán az, milyen fenntartásokkal alkalmazható az ő tudománya a művészetben."

Tárgyi bizonyíték

King érdeklődésének látóterébe akkor került Piero műve, amikor egy Bécsben készült 15. századi, csillagászati mérésekre szolgáló eszközt (ún. asztrolábiumot) kezdett el tanulmányozni. Ezeket a - modern műszerek által mára már kiszorított - asztrolábiumokat a reneszánsz kor csillagászai használták időmérésre, navigációra és az égbolt mozgásainak a követésére. A szóban forgó eszköz viszonylag kicsi, mindössze 11,5 centiméter széles, de egy nem mindennapi gravírozás van a hátulján. Durva fordításban a verses szöveg jelentése: "Készültem az isteni Bessarion oltalma alatt Johannes keze által Rómában, 1462-ben". Vagyis az asztrolábium egy fiatal csillagász és eszközkészítő, Johannes Regiomontanus ajándéka volt mentorának, Bessarionnak, és az idő tájt készült, amikor Piero megfestette a Krisztus ostorozását.