Egy reneszánsz festmény titkai

Felfedhető-e egy festmény titka a geometria és a matematika segítségével? Elképzelhető-e, hogy a művészeti alkotások titkos üzeneteket rejtenek? Erre a kérdésre keresi a választ a Nature egyik cikke egy reneszánsz remekmű értelmezésén keresztül.

King úgy látja, a festmény számos részlete alátámasztja ezt az értelmezést. A vörös ruhában álló fiatal férfi angyali arcát például a halott fiatalokkal magyarázza. A jobb oldali férfi talárjára hímzett virág (aszat) utalás lehet dalla Cardára, Bernardino apjára (olaszul a cardo aszatot jelent), míg az erszényzsinórok a támogatóra, Baccira utalhatnak. King szerint a festő több időpontot, eseményt és személyt sűrít egyetlen kimerevített pillanatba. A festmény nemcsak Krisztus megostorozását ábrázolja, hanem azt is, amit Bessarion úgy élt át, mint a keleti egyház elárulását. Megemlékezés a korán elveszített fiatalokra, s egyszersmind Regiomontanus érkezésének ünneplése. És bemutatja, milyen messzire vezet a titokzatos eredeti cím értelmezése: "Mind egybegyűltek".

King szerint amikor Regiomontanus kieszelte az asztrolábiumra vésett szöveget, olyan titkos utalásokat is elrejtett benne, amelyek a régi asztrolábiumra vonatkoztak. Talán ezzel akarta lenyűgözni tanárát. De Bessarion a betűket tanulmányozva más, számára jelentéssel bíró kombinációkat is észrevehetett - bármit fel lehet fedezni egy ilyen rejtvényben, ha elég erősen nézi az ember. Így születhetett meg a festmény gondolata - a rejtett személyek formájában Bessarion egyházzal és saját életével kapcsolatos érzései kerülhettek a festményre.

Nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy Bessarion bízta volna meg Pierót a kép elkészítésével, de az bizonyos, hogy ismerték egymást (Bessarion megjelenik Piero leghíresebb alkotásán, az arezzói falfreskókon). Azonkívül számos alkalommal egyszerre tartózkodtak ugyanabban a városban.

Honnan tudhatnánk meg tehát, hogy King nem csak azt látja-e, amit látni akar, vagyis hogy nem képzelődés-e ez az egész teória? A rejtett alakokon kívül, mint mondja, rájött arra is, hogy az asztrolábium és a festmény között matematikai kapcsolat van. King azt állítja, hogy mind a vers, mind a festmény az aranymetszés szabályait követi. Ez annyit tesz, hogy ha egy szakaszt úgy osztunk ketté, hogy az egész szakasz (a+b) úgy aránylik a nagyobbik részhez (a), ahogyan a nagyobbik rész (a) a kisebbikhez (b), akkor azt az aranymetszés szerint (számszerűen 5:3 arányban) osztottuk fel. A jelenlegi művészettörténeti álláspont szerint, habár az itáliai reneszánsz idején ismerték ezeket az arányokat, nincs rá bizonyíték, hogy Piero vagy bárki más ezt alkalmazta volna a művei készítésekor. Regiomontanus tisztában lehetett az aranymetszés szabályaival, hiszen tanulmányai során az euklidészi geometria kapcsán találkozott vele.

King értelmezésében a versben található nyolc függőleges betűcsoport megfelel a képen található 8 alaknak. King talált két függőleges vonalat az írás 3/8-adánál és 5/8-adánál, amelyek keresztülmennek a "BESSARION" B és I betűin - ez az írást közel az aranymetszés szabálya szerint osztja szét. Mindkét függőleges pontosan a festmény két fő figurájának (Krisztusnak, illetve a szakállas alaknak) a szemei között húzódik. King tehát, ellentétben a hagyományos nézőponttal, úgy véli, Piero igenis alkalmazta festészetében az aranymetszés szabályait. A Krisztus szemei között meghúzott függőleges vonal pontosan az aranymetszés szabályai szerint metszi ketté az ostorozási jelenetet.

King elméletnek nevezi az új felfedezést, de hangsúlyozza, hogy ez az értelmezés illeszkedik a már eddig ismert adatokhoz, miközben jó néhány kérdésre választ is ad a képpel kapcsolatban. Sokan nem értenek vele egyet. A Nature által megkérdezett művészettörténészek teljesen elvetik az ötletet, értelmetlennek, kínosnak vagy kukába való szemétnek nevezik. A princetoni művészettörténész, Marilyn Lavin széles körben elfogadott Piero-értelmezésével szemben King teóriáját túlságosan kiagyaltnak tartják: ha elegendő feltételezést halmozol egymásra, a végén úgy tűnik, minden egybevág, így bármit bármibe bele lehet magyarázni. Kemp az egyik legmegfontoltabb bíráló a művészettörténészek közül, mindazonáltal ő is szkeptikusan ítéli meg a kapcsolatot az asztrolábium és a festmény között. "Mindenesetre szükség van egy jó adag hitre is" - mondja "Nem látom a konkrét okát annak, hogy kapcsolatot keressünk a két dolog között."

A művészettörténészek közösségén kívül már többen lelkesednek King elméletéért. A portugál Joao Pedro Xavier (építész és matematikus) úgy véli, King mérései meggyőzőek. Xavier megjegyzi, hogy Piero a szabályos polihedronokról szóló matematikai munkájában sokat írt az aranymetszésről, és ez természetesen megjelenik perspektívaábrázolásában. "Ismerte az összefüggéseket, és majdnem pontosan alkalmazni is tudta." És ha Piero valaha is használni akarta az aranymetszést, akkor hol máshol alkalmazta volna, mint Krisztus figurájánál? Bizonyíték persze nincs rá, hogy Piero szándékosan alkalmazta az aranymetszés szabályait, de egy ilyen festmény kapcsán, amit ennyien tanulmányoztak, teszi fel a kérdést Xavier, hogy lehetséges az, hogy erre eddig még senki nem figyelt fel? Legalábbis különös.

Ellentétes vélemények

Neil Graves, a knoxville-i Tennessee Egyetem professzora, az irodalmi szövegek rejtett jelentésének szakértője hangsúlyozza: közvetlen bizonyítékok hiányában egyéb tényezőket is figyelembe kell venni - például hogy az adott gyakorlat elterjedt volt-e abban az időben, és mennyi annak az esélye, hogy véletlenül történtek így a dolgok.

Graves elragadtatással nyilatkozik King és Holzschuh írásától az asztrolábiumon olvasható írással kapcsolatban, és egyetért azzal, hogy szándékosan írták a betűket furcsa térközökkel, így adva többletjelentést a szövegnek. A szójátékok és a rejtvények kifejezetten népszerűek voltak a középkorban és a reneszánsz idején. Azonban mind a portugál Xavier, mind Graves elveti azt az ötletet, hogy az írást geometrikusan hozzá lehetne illeszteni a festményhez. Mindketten úgy vélik, hogy King önkényesen osztotta fel a festményt a Krisztus, illetve a szakállas figura szemeihez illesztett vonallal, mint ahogyan az is önkényesen történt, hogy a verset a B és az I betűknél vágta ketté. Graves szerint King megérdemel annyit, hogy meghallgassák, és bár az elméletet nem látja bizonyítottnak, mindazonáltal érdekesnek találja.

King a kritikák ellenére tántoríthatatlan, és úgy érzi, néhány művészettörténész azért utasítja el a munkáját, mert nem is érti azt. "Mind a vers, mind a festmény természeténél fogva matematikai - hangoztatja. - Eddig még egyetlen művészettörténész sem vizsgálta a festményt ilyen szempontból." De még egy olyan képzett matematikus is, mint Kemp, arra figyelmeztet, hogy rengeteg kérdést vet fel, ha valaki pusztán mérések alapján von le következtetéseket. Az egyik, hogy voltaképpen mit és mettől meddig kell mérni - különösen egy ilyan összetett képen, mint amilyen a Krisztus ostorozása. "Akármit is mérünk, szinte biztos, hogy találni fogunk valamit" - mutat rá Kemp. "Közvetlen bizonyítékokra van szükség." Ilyen bizonyítékok lehetnének például a festék alá rajzolt vonalak.

Több szakember szerint King túl gyorsan vonta le a következtetéseket, igaz, azt is elismerik, hogy a művészettörténet sokszor hanyagolja a matematikai megközelítést. Sokan, akik szakértőnek tartják magukat, nem kaptak olyan képzést, mint az általuk szakértett kor művészei. Számos reneszánsz művész, így Piero is, igen képzett volt a geometriában.

Jo Marchant cikke alapján NATURE|Vol 446|29 March 2007