Egy reneszánsz festmény titkai

Felfedhető-e egy festmény titka a geometria és a matematika segítségével? Elképzelhető-e, hogy a művészeti alkotások titkos üzeneteket rejtenek? Erre a kérdésre keresi a választ a Nature egyik cikke egy reneszánsz remekmű értelmezésén keresztül.

Johannes (Ioannis) Bessarion görög bíboros volt, aki arról vált híressé, hogy miután számos alkalommal sikertelenül próbálta meg egyesíteni a keleti és a nyugati egyházakat, ügyesen egyházat váltott, hogy római bíboros lehessen. Rómában azért korteskedett, hogy indítsanak kereszteshadjáratot az ottomán törökök terjeszkedésének megfékezésére. Amikor a törökök 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt, a keleti egyház központját, a bíboros teljesen összetört.

A tudós Bessarion több száz görög kéziratot vitt Itáliába, hogy lefordíttassa őket latinra - így akarta keleten is elindítani a reneszánszt. Bessarion 1460-ben ismerkedett meg Regiomontanusszal, és meggyőzte a fiatalembert, hogy tanítványaként kísérje el Rómába. King úgy véli, abban az időben Bessarion birtokában volt egy híres, 1062-ben készült bizánci asztrolábium (King ennek görög feliratát is tanulmányozta), és hogy azt Bessarion bécsi tartózkodásuk alatt megmutatta Regiomontanusnak. Regiomontanus még Rómába indulásuk előtt készített Bessarionnak egy másik asztrolábiumot, amelyet személyes üzenettel látott el.

Kinget évekig nem hagyták nyugodni a vésett rímpár hiányzó szavai. A mérőeszköz majdnem - de csak majdnem - tökéletes. A betűk közötti távolságok azonban nem egyformák, a jelek néhol szinte egymáshoz tapadnak, máshol meg túl nagy a távolság közöttük. A "Ioannis" név két sorba szakadt szét. Regiomontanus ismert költő és eszkökészítő volt, megmagyarázhatatlan, hogyan véthetett ilyen hibákat, annál is inkább, mivel az ajándékot éppen szeretett pártfogójának készítette.

Ezek és még számos egyéb furcsaság miatt a tudósok úgy vélték, az asztrolábium hamisítvány. King azóta 22 másik 15. századi, Bécsből származó asztrolábiumot tanulmányozott, és bár a többi asztrolábiumon nem talált vésett feliratot, vizsgálatai alapján kijelentette, hogy a szóban forgó eszköz mégis valódi. Állítását azonban jó néhányan vitatják. 2005 elején King megkérte Berthold Holzschuhot, hogy a frankfurti intézetben egy szeminárium keretében tanulmányozza az asztrolábiumon lévő írást.

A latinul és görögül is kiválóan tudó mérnök, akit már régóta érdekeltek az asztrolábiumok, lelkesen vetette bele magát a munkába. Olyan rejtett neveket és jelentéseket fedezett föl a szövegben, amelyek arra is magyarázatot adtak, miért olyan furcsa a betűk elrendezése.

Az eredeti bizánci asztrolábiumra utaló évszám (1062) az írás jobb alsó részében található, felhasználva a IOANNIS név IO betűit, ami talán azt is megmagyarázza, miért volt a név két sorban elhelyezve. Lefelé olvasva a sorok bal oldalát Holzschuh azt olvasta ösze, hogy SVB CD ANNIS, ami annyit jelent '400 éves', ez a bizánci asztrolábium korára utal. Átrendezve a szavakat, az írás egy üzenetet rejt: " Készültem Bessarion oltalma alatt 1462-ben Rómában, Johannes keze által, megmagyarázandó a világegyetem forgását" - ami a bizánci asztrolábiumon olvasható görög írást idézi. Bessarion valószínűleg nagyra értékelte az ehhez hasonló fejtörőket. A tökéletlen rímpár rejtélye ezennel megoldódott.

King és Holzschuh le is közölték a felfedezést. A mérnök Holzschuh azonban még valamit észrevett. Bessarion tanulmányozása közben felfedezte, hogy Krisztus ostorozása című kép szakállas figurája maga a bíboros, sőt, arra is rájött, hogy számos olyan személy, akiknek a nevét megtalálta a rímpárban, szintén megjelenik a festményen, ez pedig egybevág az előzetes értelmezésekkel. Készített egy képszélesség méretűre felnagyított fotokópiát az órán található írásról, és azt ráhelyezte a képre. A versben szereplő nevek a megfelelő alakok fölött jelentek meg. Lehetséges, hogy ez a festmény kulcsa? King - aki azóta írt egy várhatóan az idén megjelenő, 300 oldalas könyvet Holzschuh felfedezéséről - ekkor olyan betűcsoportokat keresett, amelyek Bessarion számára fontos nevek megfelelői lehettek, és azt találta, hogy azok 8 függőleges csoportban helyezkednek el az írásban. Kipróbáltak más variációkat is, de azok közül egy sem működött. King ebből azt a következtetést vonta le, hogy a nyolc függőleges betűcsoport a festményen lévő nyolc alak neve.

Titkos keresztrejtvény

A festmény bal oldalán lévő alakoknak King szerint latin nevek felelnek meg. Ez a korábbi elméleteket támasztja alá. A trónuson ülő ember King logikája szerint VIII. Ioannis vagy Heródes, és a betűk között megjelenik a SEDES, azaz a "trón" szó is, ami Poncius Pilátusra utalhat. A megostorozott férfi a "keresztrejtvény" szerint Krisztus, illetve az egyház, a turbános alak pedig pedig a török szultán és ismét Heródes. King a Krisztust ostorozó két férfialak közül a jobb oldalit Herodessel, Poncius Pilatussal és Cézárral kapcsolja össze, a bal oldali alak azonban IVDAEUS, azaz Júdás. A bal oldali alakról eddig még nem gondolták, hogy Júdás, de King szerint a festmény maga is alátámasztja ezt, hiszen a bal oldali alak kinyújtja a kezét és megérinti Krisztust: "Júdás az a tanítvány volt, aki elég közel állt Jézushoz, hogy megérinthesse." Egy másik újonnan felbukkanó név Trebizondi Gregoriusé, akivel Bessarionnak egy régóta fennálló tudományos vitája volt.

Akkor most kiket ábrázolnak a festmény alakjai? Ez az a pont, ahol King értelmezése teljesen elszakad a korábbi elképzelésektől. Ő azt állítja, hogy minden alak több embert is megszemélyesít, emiatt olyan nehéz biztosan megmondani, hogy ki kicsoda. A vershez hasonlóan a festménynek is számos jelentése van, attól függően, hogyan olvassuk. King meg van győződve arról, hogy a vers az ostorozási jelenettel van kapcsolatban. Szerinte a szakállas alak Bessarion, az angyalszerű ifjú pedig Regiomontanus, de felbukkan három másik tehetséges fiatal neve is, akik mind közel álltak Bessarionhoz. E betegségben korán elhunyt fiatalok egyike a keresztfia, Buonconte, valamint két barátjának fia: Bernardino Ubaldini és Vangelista Gonzaga. Bessarion fiatal tanítványaiba vetett maradék reményét testálta át az ígéretes Regiomontanusra. A jobb oldalon álló férfi három személyt is megtestesíthet: a nemes Giovanni Baccit, akiről korábban úgy vélték, a festmény mecénása volt, Bernardino apját és Vangelista örökbefogadó apját.