Az 1990-es évek elején kijevi mikrobiológusok figyeltek fel az 1986-ban balesetet szenvedett csernobili atomreaktor falán és a környékén a talajban elszaporodott gombákra. Feltérképezték a fajokat, és meglepően sok, mintegy 200 különböző gombafajt azonosítottak, amelyek többsége melanint tartalmazott.
A melanin szó a görög melanosz (fekete) szóból ered. A melanin nagy molekulasúlyú pigment (festékanyag), és mindenütt megtalálható a természetben, a mikroorganizmusoktól a gerincesekig. Napsugárzás hatására az emberi bőr melanintartalma is megnő (barnulás), ami védelmet nyújt az ibolyántúli sugárzással szemben. Melaninban gazdag élőlények rendkívüli körülmények között is megélnek, mindkét sarkvidéken, a magas hegyekben vagy éppen Csernobilban.
A csernobili felismerések nyomán kezdték a gombák sugártűrő képességét vizsgálni az Albert Einstein Orvosegyetemen New York-ban. Az amerikai kutatók cézium-137 izotóp béta-sugárzásának tették ki a gombákat (ez az izotóp atomreaktorokban is keletkezik a maghasadás során). Három gombafajt vizsgáltak (Cladosporium sphaerospermum, Cryptococcus neoformans és Wangiella dermatitidis), és a telepeket a normális háttérsugárzás ötszázszorosának tették ki. Ennek hatására háromszor gyorsabb lett a gombák növekedése. Egyes kutatók valószínűsítik, hogy a a gombák a melanin segítségével energiaforrásként hasznosítják a sugárzást. Ez a képesség különösen fontos lehet ott, ahol kevés a tápanyag, viszont erős a sugárzás.
Egyes szakértők szerint ezek a felismerések megváltoztathatják a földi bioszféra energiamérlegéről kialakult képünket, a gombák az eddigieket kiegészítő, új energiaforrást vonnak be az energiamérlegbe.
Jéki László