Felvételünk kiterjedése mindkét irányban 300 kilométer, az ábrázolt terület nagyrészt lakatlan, csak a part északi részén találjuk Daneborgot, amelyet pár száz fős lakossága itt regionális központtá tesz. A XIX. század második felében feltérképezett terület helyneveinek egy része német és osztrák-magyar, illetve brit felfedezők névadásairól tanúskodik - a felvételtől északnyugatra levő jeges felföldnek, amelyről a képen látható gleccserek indulnak, például Vilmos császár-föld a neve.
A szinte teljesen kihalt területen érdekes műveletek zajlottak a második világháborúban. Észak-Európa időjárás-előrejelzése és így a hadműveletek tervezése szempontjából különösen fontos a sarkvidék időjárásának ismerete. Ezért, miközben a Dániához tartozó szigetet az anyaország német megszállását követően, 1941-ben az Egyesült Államok védnökség alá vonta, a keleti parton a németek sorra telepítették ideiglenes meteorológiai állomásaikat (nemcsak itt; Izlandon, a Jan Mayen-szigeten, a Spitzbergákon, sőt az észak-oroszországi Kola-félszigeten, és Skócia csúcsán, a Shatland-szigeteken is). A szövetségesek persze igyekeztek ezeket megtalálni és felszámolni. Grönland ma is Dánia külbirtoka, azonban az Európai Uniónak - halászterületeit az uniós szabályozás és megosztás elól kivonandó - az anyaországgal ellentétben, 1985 óta nem tagja, hanem ún. tengerentúli társult területe.
De honnan is látszik a bevezetőben említett meleghullám a műholdképen? Ha összevetjük egy két héttel ezelőtti - bár kicsit délebbi vidéket ábrázoló - felvétellel, látható, hogy a Ferenc József- és Oscar király-fjordok egy részén és az őket összejötő öbölrendszeren elolvadt a fehér színű jégtakaró. Az újabb (felső) képen azt is követhetjük, ahogy a jégtáblák torlódnak a fjordok bejáratainál. Északon a gleccserek nyelve már a hullámzó vízbe ér, és a Grönlandi-tengeren is kisebbek az úszó jégtáblák.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételeit június 26-án és július 12-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.
Hideg, hideg, ...
Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)