Óriáscsimpánzokat vizsgáltak Kongóban

Egy kongói legenda szerint a helyi erdőségekben él egy hatalmas termetű majom, amely képes akár oroszlánokat is zsákmányolni. A mítosz valóságtartalmának feltárása csak az utóbbi években kezdődhetett el, erről közölt összeállítást az angol Guardian.

Száz évvel ezelőtt egy belga katonatiszt furcsa, gorillaszerű koponyákat talált a Kongóban lévő Bili városa mellett. A koponyákat először a gorilla egy addig ismeretlen alfajaként határozták meg, azonban később bebizonyosodott, hogy azok sokkal inkább hasonlítanak egy csimpánz koponyájára, de nagyobbak annál. Azóta a rejtély izgalomban tartja a tudományos közvéleményt. Több expedíció indult a titokzatos majom felkutatására, azonban az országot sújtó folyamatos polgárháborúk miatt a legutóbbi időkig csak kevés kutató jutott a majmok közelébe.

Cleve Hicks és munkatársai az Amsterdami Egyetemről 2004-óta vizsgálja ezeket a majmokat. Megfigyeléseik és a gyűjtött székletből nyert DNS elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem a csimpánz és a gorilla hibridjéről van szó, hanem a csimpánz egy ismert alfaja, a kelet-afrikai csimpánz (tudományos nevén: Pan troglodytes schweinfurthii) különösen nagyra nőtt populációját alkotják a Bili környékén élő majmok.

Testalkatukon kívül viselkedési jellegzetességeikben is eltérnek a korábban ismert csimpánzoktól. Előfordul, hogy a gorillára jellemző módon, a földön építenek fészket maguknak esténként, és nem költöznek fel a fákra a többi csimpánzhoz hasonlóan. A kutatók szerint ezt valószínűleg azért tehetik meg, mert erős testalkatuk miatt képesek magukat megvédeni a ragadozókkal szemben. Valószínűleg nagy méretük és erejük miatt gondolják a helyiek, hogy nagyragadozókat is képesek zsákmányolni. Hicks elmondása szerint egyszer látta a csimpánzokat, amint egy leopárd teteméből lakmároztak, de kétséges, hogy valóban ők ejtették volna el. Hasonlóan kisebb termetű fajtársaikhoz, étrendjük zömét gyümölcsök alkotják, és a vadászat is minden csimpánzra jellemző. Jól ismert, hogy a csimpánzok igen összehangoltan, csoportosan vadásznak kisebb majmokra, sőt, gyakran a szomszédos csimpánzcsapatok ellen is szervezett "hadjáratot" indítanak.

Talán annak köszönhetően, hogy mindeddig viszonylagos ismeretlenségben éltek, nem félnek annyira az embertől, mint a gorillák vagy a jobban tanulmányozott csimpánzok. Hicks és mások beszámolói szerint is találkozásukkor ahelyett, hogy elmenekültek volna, érdeklődve megközelítették és körülvették az embereket, és agressziót sem mutattak feléjük. Az emberi településektől, utaktól távol élő csapatok tagjai a legnaivabbak az emberrel szemben. Azok, amelyeknek már volt alkalmuk találkozni a helyi vadászokkal, az ember közeledtére elmenekülnek.

Videó egy kifejlett hímről

Hasonlóan a többi csimpánzhoz ők is használnak eszközöket, csak - testméretükből adódóan - ezek az eszközök nagyobbak a megszokottnál. Faágakkal halásznak termeszeket a várakból: bedugják az ágat a termeszvár egyik nyílásán, megvárják, míg a termeszek erős rágóikkal ráharapnak, majd kihúzzák, és gyorsan megeszik a rovarokat. Különösen elterjedt körükben a kövek kalapácsként vagy üllőként való használata. Hicks számos összetört csigamaradványt, kemény héjú gyümölcs darabjait, sőt egy feltört páncélú teknőst is talált a csimpánzok búvóhelyén. A különféle eszközök használata valószínűleg szociális tanulás útján terjed a csoport tagjai között, tehát egymástól lesik el a módszereket, amely így részévé válik a csoport "kultúrájának".

A bili csimpánzok - a gorillákhoz hasonlóan - a földön készítenek fészket maguknak

Az Amsterdami Egyetem kutatóinak talán legmeglepőbb felfedezése az, hogy valószínűleg ez a legnagyobb fennmaradt csimpánzpopuláció egész Afrikában: az általuk felmért 7000 négyzetkilométeres körzetben mindenütt megtalálhatók ezek az emberszabású majmok. Jövőjük azonban a központi kormányzat gyengesége, az élőhelyük zsugorodása és az orvvadászok miatt veszélyben forog.

Molnár Csaba