A 34 aláíró között találunk szervezetet és magánszemélyt is, így a Greenpeace-t, vagy a Föld Barátai (Friends of Earth) mozgalmat, valamint a Mount Everest-et megmászó Sir Edmund Hillary-t, vagy a természettudós/filmes Sir David Attenborough-t. A petíció benyújtói arra hivatkoznak, hogy azoknak a nemzeteknek (szám szerint 184-nek), amelyek aláírói az ENSZ 1972-ben létrejött Világörökség Konvenciójának, jogi kötelezettségük az örökségek védelme és átmentése a jövő generációi számára. E kötelezettség elsősorban azé az országé, ahol az adott örökség megtalálható. Másodsorban pedig azoké a (szomszédos) országoké, amelyek tevékenysége romboló hatással van vagy lehet az örökségre.
A petícióban foglalt hat helyszín mindegyikét a globális felmelegedés következményei "rongálják". A fő, üvegházhatású gázokat kibocsátó államok pedig aláírták az egyezményt, amivel kötelezettségeket vállaltak, így tehát drasztikusan csökkenteniük kellene ezen gázok kibocsátását. A szóban forgó szervezetek tulajdonképpen ezt hiányolják, és ebben várják az UNESCO segítségét.
Tavaly az Örökségvédelmi Bizottság már visszautasított egy felhívást az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozóan. A petíciót benyújtók remélik, hogy a szervezet idén újragondolja döntését, és határoz arról, vajon szükséges-e további védelmet és anyagi támogatást adni egy örökségi helyszínnek azáltal, hogy felkerül a veszélyeztetettek listájára. A listán való szereplés ugyanis számos tekintetben jelentene fokozottabb támogatást és védelmet a helyszíneknek.
A petíció a következő hat veszélyeztetett örökségvédelmi hely állapotára hívja fel a figyelmet: a Nagy Korallzátony, a Sagarmatha Nemzeti Park (melyhez a Mount Everest is tartozik), a Belize Korallzátony, a Huascaran Nemzeti Park, a Waterton-gleccser Nemzetközi Béke Park, valamint a Kék-hegység.