Míg a Voyager-1 a Szaturnusz mellett elhaladva kilépett a Naprendszer fősíkjából, addig a Voyager-2 folytatta útját a két külső óriásbolygó felé. A kissé jellegtelen légkörű Uránusznál nem is a bolygó, hanem Miranda nevű holdja keltette fel az érdeklődést: furcsa felszíne az ilyen apró égitesteknél nem várt intenzitású belső folyamatok nyomait viseli.
Az Uránusznál azóta nem járt űrszonda, de űrtávcsöves megfigyelések révén új holdakat és gyűrűket fedeztek fel körülötte.