Miért vonzók a nagy keblek?

A férfiak többsége, kultúrától függetlenül, vonzónak találja a nagy kebleket. Mi lehet ennek az oka? Az kétségtelen, hogy a női mell funkciója nem pusztán a csecsemők táplálása, annál is inkább, mert a nagyobb mellek nem termelnek több tejet, mint a kisebbek. Cikkünkben áttekintjük a női mell méretét magyarázó elméleteket.

A nők mellei testükhöz viszonyítva jóval nagyobbak, mint a nőstény emberszabású majmok emlői. A nőstény gorilla emlői laposak, a szoptatási időszak alatt pedig megduzzadnak. A nők mellei is megnövekednek kissé, mikor újszülöttjüket szoptatják, viszont akkor is duzzadtak és rugalmasak maradnak, mikor nem kell egy csecsemőt táplálniuk. Ennek oka az, hogy az ember esetében (emberszabású rokonainkkal ellentétben) a női mell jelentős részét nem a tejmirigyek, hanem kiterjedt zsírszövet alkotja.

A férfiak párválasztásában kétségtelenül fontos szerepet játszik a nők fizikai vonzereje, így mellük mérete, alakja is. Az evolúció logikája szerint a férfiak e vonzódása, preferenciája a nagy mellek felé csak úgy alakulhatott ki, ha a teltebb keblű hölgyek valóban előnyösebb párnak bizonyultak a későbbiekben. Mivel a mell egyik funkciója az újszülött utód táplálása, ezért az egyik első magyarázó elmélet éppen azon alapult, hogy a nagyobb mellű asszonyok több tejet képesek biztosítani gyermeküknek, akinek így megnőnek túlélési esélyei.

Ma már a nagyobb mell sem ad több tejet

Megvizsgálva az elmélet helyességét, Boguslaw Pawlowski, a lengyelországi Marie Curie-Sklodowska Egyetem munkatársa úgy találta, hogy nincs összefüggés a mell mérete és a termelt tej mennyisége között, tehát a nagyobb mellű nőknek nincs több tejük, mint kisebb keblű társaiknak. A jelenség magyarázatához vissza kell utalnunk arra, hogy a mell jelentős részét zsírszövet alkotja. Természetesen a zsírszövet nem vesz részt a tejtermelésben. A legtöbb nő tejmirigyei, függetlenül a mell teljes méretétől, nagyjából azonos nagyságúak, így lehetséges az, hogy a jelenleg élő nők mellének méretétől nem függ tejük mennyisége.

Valószínűleg a múltban nem mindig volt ez így. Az emberősök nőstényeinek mellei hasonlóak lehettek a ma élő főemlősök emlőihez, és náluk a mell mérete valóban árulkodhatott a tejtermelő képességről. Ekkoriban alakulhatott ki a férfiakban a nagyobb melleket előnyben részesítő preferencia. A nagy mell a nő genetikai minőségének jelzéséül szolgált. A párválasztásnál azok a nők is előnyt élveztek, akiknek nem tejmirigyeik miatt volt nagyobb a mellük, hanem zsírszöveteik miatt. Néhány kutató ezért úgy gondolja, hogy a zsír felhalmozása a mellekben a férfiak megtévesztésére szolgált. Ők abban a hiszemben választhatták a nagyobb mellű hölgyeket, hogy azok több tej termelésére képesek.

Félrelépési stratégia?

Noel Smith, a New York-i Állami Egyetem kutatója szerint is a férfiak megtévesztése volt a megnövekedett mell célja, de szerinte az nincs közvetlen kapcsolatban a tejtermeléssel. A főemlősök emlői a szaporodási időszakban (mikor a nőstények megtermékenyíthető állapotba kerülnek) megduzzadnak, így a domináns hímek hatékonyan képesek megakadályozni azt, hogy a háremükbe tartozó nőstények félrelépjenek egy másik hímmel. A nők melle azonban egész évben telt és feszes (bár mérete kissé változik a nemi periódust követve), így a férfiak nem tudják megmondani a keblek alapján, hogy párjuk a menstruációs ciklus melyik szakaszában van éppen. Ez lehetőséget biztosíthatott a nőknek arra, hogy kijátsszák a férfiak éberségét, és félrelépjenek valaki mással.

A legújabb és manapság legelfogadottabb elméletek szerint azonban a mell mérete, alakja és a két mell szimmetrikussága megbízható jelzése a nők genetikai minőségének. A mellben található zsírszövet előállítása igen "költséges", tehát sok energiát igényel. Csak azok tudják előállítani, akik valóban értékes génkészlettel, nagy rátermettséggel rendelkeznek, így a mell mérete "őszinte" szignálként működhet. A mell mérete alapján megbecsülhető a nő zsírdepóinak kiterjedése, amely a csoporttársadalmak idején a jóltápláltság jele volt. A mell talán legfontosabb funkciója tehát a nő életkorának és szaporodási értékének jelzése lehetett. A lányok, asszonyok keblei ugyanis jól látható alakváltozáson mennek át életük során. A párválasztó férfiak ezáltal pontos képet alkothattak a nő szexuális hozzáférhetőségéről.