Királylepkék trónfosztása
A vonuló halakhoz hasonlatosan a tarkalepkék családjába tartozó újvilági királylepke (Danaus plexippus) is az "egyszeri visszatérés" típusú vonulást hajtja végre minden évben Kanada és közép-mexikói telelőhelye között - a több tízmillió színpompás rovar vonulása egyike a leglátványosabb természeti jelenségeknek, a hömpölygő narancsszínű lepkefelhők ezrével vonzák az érdeklődőket. Az ilyen típusú vonulás genetikai háttere és navigációja még a madarakénál is nagyobb kérdés, hiszen itt az útvonal megtanulására egyáltalán nincs mód. A kutatások szerint csaknem 5000 km hosszú vándorlásuk során a lepkék a napfény UV-spektrumának változása alapján tájékozódnak. A királylepkék telelőhelye a mexikói Michoacán tartományban alig több mint 200 km2-es területen található, amelynek egy része bioszféra rezervátum.
A Kansasi Egyetem kutatói nemrégiben arra hívták föl a figyelmet, hogy veszélyben a királylepkék vonulása: a védettség ellenére a növekvő kereslet miatt a fenyők egyre terjedő illegális kitermelése közvetlen veszélyt jelent a lepkékre - a tarra vágott területek nem nyújtanak védelmet a rovarok számára, és a lepkék milliói pusztulnak el a hideg, szeles időjárásban. A telelőhelyek megszűnésével egy időben a lepkék nyári szaporodó területei is zsugorodnak az intenzív művelésű mezőgazdasági területek terjeszkedésével. Királylepkék élnek még Ausztráliában és Új-Zélandon, valamint Európában a Kanári-szigeteken és Madeirán, vándorlásaik során Spanyolországban, Oroszországban és Svédországban is megjelennek.