A Szaturnusz körüli, töltött részecskéket tartalmazó mágneses tér, a magnetoszféra több szempontból is meglepte a kutatókat. A legváratlanabb fordulat az volt, hogy a mágneses tér és a bolygó tengelyforgási sebessége enyhén hosszabbnak látszott a Voyager-szondák korábbi méréseihez viszonyítva. A rejtély megoldása az Enceladus hold vulkáni jellegű kitöréseivel kapcsolatos: a Szaturnusz körüli térbe kipöfékelt anyag egy része ionizálódik, a mágneses tér erővonalaiba ragad, és az erővonalak mozgását enyhén lassítja. Amikor a hold anyagkibocsátása és így a részecskefelhő tömege megnő, a magnetoszféra kérdéses része jobban lemarad a belső tartományokhoz viszonyítva a forgás során, látszólag csökkenve a tengelyforgás sebességét.
Fantáziarajz egy villámról és a belőle kiinduló elektromágneses sugárzásról. A szonda által észlelt rádióhullámok frekvenciájának eloszlása a Szaturnusz ionszférájának jellemzőire utal (NASA, JPL, SSI)