Vizuális illúziók: látásunkat megcsaló tekintet

Az egymás szemébe nézés kiemelkedően fontos az emberek és a társas főemlősök kommunikációjában. Valószínűleg ezért is nyűgöznek le bennünket annyira a szemmel kapcsolatos vizuális illúziók. Lapozzon bele gyűjteményünkbe, ahol felsorakoztatjuk a csalóka tekintet példáit.

Annak megértéséhez, hogy miként hozza létre az agy a valóság képét, az egyik legfontosabb eszköz az idegtudománnyal foglalkozó kutatók kezében a vizuális (látási) illúzió. A festőművészek és az illuzionisták már jóval a tudósok előtt használták a szem becsapására a látási illúziókat, persze csak a hétköznapi tapasztalatokra alapozva. Az agy becsapásának egyik legegyszerűbb és leggyakrabban alkalmazott módja, amikor elhitetik vele, hogy a kétdimenziós festővásznon tulajdonképpen háromdimenziós képet látunk, vagy hogy néhány ecsetvonás valójában egy csendélet.

Vizuális illúziók akkor jönnek létre, amikor elválik egymástól a fizikai valóság és egy tárgy vagy esemény szubjektív érzékelése közötti kapcsolat. Amikor látási illúziót élünk át, akkor olyasvalamit látunk, ami nincs is ott, vagy nem veszünk észre valamit, ami ott van, esetleg valami egészen más dolgot látunk, mint ami ténylegesen ott van. Az érzékelés és a valóság közti kapcsolat ilyen megszakadása miatt a látási illúziók demonstrálják, hogyan bukhat meg az agy a fizikai világ újraalkotása közben. E bukások tanulmányozásával megismerhetjük, milyen számítási módszereket alkalmaz az agy a látásérzet kialakításához.

Becsapós szemek

A szem a lélek tükre. Ezért is kérjük az embereket, hogy nézzenek a szemünkbe és úgy mondják meg az igazat. Ezért érezzük magunkat zavarban, ha valaki szúrós szemmel néz ránk, ha ide-oda ugrál a szeme beszéd közben, vagy ha beszédpartnerünk szemmozgási problémákkal küzd.

Társas főemlősökként az emberek nagy fontosságot tulajdonítanak a többiek nézési irányának megállapítására. A tekintet irányának ismerete fontos a másik szándékának fölmérésében, és létfontosságú a kötődések és kapcsolatok kialakulásában. A kisbabák igyekeznek céltudatosan a szüleik szemére fókuszálni, a szerelmesek hosszasan bámulnak egymás szemébe. A megfigyelések szerint a csecsemők figyelmét jobban leköti egy egyszerűen, de realisztikusan fölvázolt arcábrázolás, mint egy olyan, amelyen a szemeket és az arc többi karakterisztikus jellemzőjét nem a helyükre rajzolták.

A következő képeken olyan illúziókat mutatunk be, amelyek azonos trükkel dolgoznak: azt kihasználva csapják be érzékünket, ahogy az agyunk földolgozza szemek képét és a nézés irányát.

Merre jár a tekintetünk?

Mintegy 50 éve Alfred L. Yarbus orosz pszichológus önkéntesek szemmozgását követte nyomon, miközben emberi arcképeket mutatott nekik. Megállapította, hogy a megfigyelők többsége a szemekre (valamint kisebb mértékben a szájra) összpontosított a portrékon.

Yarbus eredeti képei. A jobboldalin rajzolt vonalak azt mutatják,
miképpen pásztázza szemünk a fotón megjelenő nő arcát, tekintetét keresve

Annak ellenére, hogy nagy figyelmet fordítunk a szem környéki arcterületre, pillantásunk kénytelen máshova is elkalandozni, ha azt akarjuk megállapítani, hova is néz a másik. Ezek a pillanatnyi érzékelési elkalandozások tesznek olyan sebezhetővé bennünket a nézéssel kapcsolatos vizuális illúziókkal szemben.

A Kaliforniai Műszaki Egyetem (California Institute of Technology, Caltech)
modern szemmozgás-vizsgálati képe