Vizuális illúziók: látásunkat megcsaló tekintet

Az egymás szemébe nézés kiemelkedően fontos az emberek és a társas főemlősök kommunikációjában. Valószínűleg ezért is nyűgöznek le bennünket annyira a szemmel kapcsolatos vizuális illúziók. Lapozzon bele gyűjteményünkbe, ahol felsorakoztatjuk a csalóka tekintet példáit.

Uncle Sam engem akar

Képtárban járva bizonyára mindenki észrevette már, hogy az arcképek szeme mintha követné a nézelődőt. Ez az illúzió a látással foglalkozó kutatók fantáziáját is megmozgatta. 2004-ben Jan Koenderink, Andrea van Doorn és Astrid Kappers, az Utrechti Egyetem látáspszichológusai, valamint James Todd az Ohio Állami Egyetemről arra a következtetésre jutottak, hogy - az elterjedt hittel ellentétben - e lenyűgöző illúzió létrehozásához nem szükséges semmilyen különleges művészi képesség a festő részéről. Meglepő módon nem kell más hozzá, csak az, hogy a lefestett személy egyenesen előrefelé nézzen, és a látórendszer gondoskodik a többiről.

Az egyszerű magyarázat az, hogy noha mi különböző látószögekből nézhetjük a képet, a kép maga sosem változik. Amikor ugyanis egy falon lógó festményt vagy fotót nézünk, akkor a közeli és a távoli pontokat meghatározó vizuális információ nem változik. Az agyunk azonban úgy értelmezi ezt az információt, mintha igazi háromdimenziós tárgyra vonatkozna.

Az érzékelési kétértelműség vezet ahhoz a kísérteties hatáshoz, mintha a portré tekintete követne bennünket, bárhová is megyünk. Ezt használta ki az első világháborús toborzó plakát készítője is, amikor Lord Horatio Herbert Kitchener brit marsall alakját fölhasználva megrajzolta a későbbi híres Uncle Sames plakát (jobbra) mintájául szolgáló képet (balra). Kitchener tekintete a briteket, Uncle Samé az amerikaiakat buzdította hazafias helytállásra a világháború alatt.