Tíz éve a Föld körül a Nemzetközi Űrállomás - képes építéstörténet

Az űrkorszak kezdete óta nem volt kérdéses, hogy kellene egy igazán nagy, állandóan a Föld körül keringő laboratórium, ahol a súlytalanság előnyeit kihasználva lehetne kísérleteket folytatni. A sok szempontból sikeres, ám pályafutását ócskavasként végző orosz Mir után napjainkra lényegében el is készült az eddigi legbonyolultabb és legdrágább űreszköz. 

A Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) egy 350 kilométer magasan keringő modulűrállomás. Építése 1998-ban kezdődött: november 20-án állították pályára a Zarja (Hajnal) nevű orosz modult, az első elemet. Azóta 28 űrrepülőgépes küldetés és 745 űrsétán eltöltött munkaóra során gyakorlatilag elkészült az 58x44x27 méteres, eddig mintegy 100 milliárd amerikai dollárba kerülő szerkezet (a tervek alapján 2011-re lesz kész teljesen). Az első űrhajósok 2000. november 2-án érkeztek az űrállomásra, ahol azóta folyamatosan dolgozik legénység. Jelenleg az űrrepülőgépek, az orosz Szojuz-űrhajók és Progressz-teherűrhajók, valamint az európai ATV teherűrhajók szolgálják ki.

Miért van szükség erre a méregdrága szerkezetre? A súlytalanságban olyan kutatásokat végezhetnek, amelyek a Föld felszínén nem lehetségesek, és amelyek új gyógyszereket, anyagötvözeteket, technológiai eljárásokat adhatnak az emberiség kezébe. Extrém tisztaságú anyagok, rácshibáktól mentes, tökéletes kristályok állíthatók elő, amelyeknek számtalan gyakorlati alkalmazása lehet. A gravitáció hatásának kiiktatásával az élőlények, illetve az emberi szervezet működése a Földön nem elérhető módszerekkel is vizsgálható, ami már eddig is számos új felismerést hozott.

Az alábbiakban az elmúlt tíz év tíz fontos lépését tekintjük át, az első modul feljuttatása (balra lent) és a mai állapot elérése között (jobbra lent). Az egyes elemek elhelyezkedéséről a cikk utolsó oldalán látható szerkezeti ábra ad áttekintést, de a kiépülés főbb lépései az egyes oldalakon is követhetők.

Az űrállomás a kezdetekben (balra) és ma (jobbra)