Az elmúlt évek megfigyelései alapján egyértelművé vált, hogy bolygónkhoz gyakran igen közel haladnak el apró égitestek. Eseténként el is találhatnak bennünket, mint arra nemrég egy apró test esetében Namíbia felett sor került.
A 2009 DD45 jelű kisbolygót két napja fedezte fel Robert McNaught az ausztráliai Siding Spring Obszervatóriumból. Az akkor még csak +19 magnitúdós objektum 2,5 millió kilométerre volt bolygónktól.
Az égitest március 2-án (hétfőn) délután, magyar idő szerint 14.44-kor közelít meg bennünket, ekkor mintegy 64 ezer kilométerre lesz bolygónk felszínétől. Ez jóval beljebb van a Hold átlagos keringési távolságán (ami 384 ezer kilométer), de még mindig kétszer messzebb annál, ahol a távközlési és meteorológiai műholdak többsége az úgynevezett geoszinkron pályán mozog.
Az égitest nem jelent veszélyt ránk nézve, de a Csendes-óceán térségében lévő megfigyelőknek érdekes látványt nyújthat (ott akkor éjszaka lesz): a legnagyobb közelség idején a +13 magnitúdós fényességet is elérheti, és emellett közel fél fokot, tehát egy holdátmérőt halad az égen percenként. Ennek megfelelően a bolygónk melletti elhaladását kisebb távcsövekkel is követhetik a szerencsések, mi pedig megnézhetjük az alábbi gif-animációt, ahol valósággal "száguld" az égitest.
Átmérőjét jelenleg 30 méternél valamivel nagyobbra becsülik. Közelítőleg ez az a határérték, ahonnan kezd veszélyessé válni egy becsapódás. A Tunguz-eseményt kiváltó test mérete nagyjából 60 méter volt, és bár nem érte el a Föld felszínét, a légkörben bekövetkező robbanása olyan lökéshullámot és tűzvészt produkált, amely 20-40 kilométer átmérőjű területen pusztította el az erdőt.
A 2009 DD45 felfedezéséhez vezető felvételek egyike, amely február 27-én mutatja az égitestet (Robert McNaught, ANU, UA)
Alberto Quijano Vodniza és Mario Rojas 21 percet átölelő felvételsorozata a közeledő kisbolygóról (Vodniza, Rojas, University of Narino Observatory)