A közlekedési dugókat közel 60 éve kutatják a matematikusok. Az egyik új matematikai modellt a dugók vizsgálatára 2002-től fejlesztette ki a Bristoli Egyetemen (Nagy-Britannia) négy kutató: Orosz Gábor, Stépán Gábor, Eddie Wilson és Bernd Krauskopf - ketten "jobbra tarts", ketten pedig "balra tarts" országból. A kutatók a modellel azt tanulmányozták, mi történik, ha kilométerenként legalább tizenöt jármű halad az autópályán. A modellben majdnem egy másodpercben határozták meg a sofőrök reakcióidejét.
A modell szerint nem a kocsisorok hossza okozza a dugót, hanem az első fékezés mértéke. Ha ez a kritikusnál kisebb, akkor az egymást követő lassítások egyre kisebbek, nem torlódnak fel az autók. A 20-30 százalékos sebességcsökkenés viszont már kritikus fékezést jelent. A 130 km/h sebességről hirtelen 100-ra lassítás már okozhat dugót, de ezt az elsőként fékező autós természetesen nem is veszi észre.
A zavar akkor is kialakulhat, ha mindenki szabályosan vezet. Ha az autós úgy halad 120 km/h sebességgel, hogy valójában 110 és 130 között ingadozik a sebessége, akkor több száz métert is lemaradhat-nyerhet egyenletesen 120-szal haladó társához képest. Ez vagy kölcsönös előzgetéshez vezet, vagy - ha nem lehet előzni - lassuláshoz, esetleg dugóhoz. Ha ugyanis minden autós csak 2-3 km/h-val többel csökkenti a sebességét, mint az előtte levő, akkor a sorban a harmincadik-ötvenedik kocsinak már meg kell állnia.
A modellt programozható sebességszabályozóval, tempomattal felszerelt virtuális autókkal is kipróbálták. A tempomat reakcióideje körülbelül 0,1 másodperc, a vele felszerelt járművekkel nem alakul ki fantom forgalmi dugó.
A tanulság: minél kisebb a reakcióidő és a túlfékezés, annál biztosabban megelőzhető a fantom-dugó. Kipihentség, józanság, figyelem (például mobiltelefon használatának kerülése) szükséges, sokat segít a tempomat alkalmazása is, de a legbiztosabb az, ha robotok vezetnek.
Posztobányi Kálmán