Vaddisznó- és patkánykrokodilt fedeztek fel Afrikában

Három ősi krokodilfajt fedeztek fel amerikai és kanadai paleontológusok Afrikában. Paul Sereno, a Chicagói Egyetem, valamint Hans Larsson, a montreali McGill Egyetem kutatója csütörtöki sajtótájékoztatóján számolt be a felfedezésről.

Nigerben fedezték fel a 6 méter hosszú Kaprosuchus saharicus maradványait, amely páncélozott ormánnyal és három sornyi éles tépőfoggal rendelkezett. Húsevő volt, a prédát az ormányával ütötte le, majd borotvaéles "agyaraival" gondosan felszeletelte zsákmányát. Az új fajnak a kutatók nem hivatalosan a vaddisznókrokodil nevet adták.

Az alig egyméteres Araripesuchus rattoides, a "patkánykrokodil" növényevő volt, maradványait Marokkóban fedezték fel. Az alsó állkapcsából egy pár "ásófog" állt ki, ezekkel túrt ki a földből gyökereket, lárvákat.

Niger és Marokkó jelenlegi területén egyaránt előfordult a 6 méter hosszú Laganosuchus thaumastos, amelyet a paleontológusok csak "palacsintakrokodilnak" neveznek széles, lapos koponyájának és lapos ormányának köszönhetően. A hüllő, amelynek keskeny állkapcsában éles, tüskeszerű fogak sorakoztak, leginkább halászott. A kutatók feltételezése szerint a palacsintakrokodil képes volt akár órákig száját kitátva mozdulatlanul lapítani, a zsákmányra várva.

Paul Sereno és Hans Larsson ráadásul két korábban már ismert krokodilfaj újabb maradványait fedezte fel. Az Anatosuchus minor, amely mindössze 90 centiméteres volt, halakkal, békákkal és lárvákkal táplálkozott. Ez a "kacsakrokodil" az ormánya végén lévő speciális érzékelők révén képes volt körbetapogatni a tengerpart szikláit, vagy a part menti sekély vizek aljzatát táplálék után kutatva. Növényekkel és lárvákkal táplálkozott a 90 centiméteres Araripesuchus wegeneri is, amelynek maradványait Nigerben lelték fel. A paleontológusok ebkrokodilnak nevezik a hüllőt, amelynek puha, "szimatoló", kutyaszerű orra volt.

A két paleontológus a National Geographic által rendezett sajtótájékoztatón elmondta, a három új és a két, már korábban is ismert faj a krokodilok teljesen új világába enged bepillantást. "Egészen mások, mint az északi félteke krokodilusai" - jegyezte meg Paul Sereno.

A kutatók feltételezése szerint ezek a krokodilok a prédát üldözve képesek voltak futni, ahogyan úszni és "búvárkodni" is. "Afrikai krokodiljaink egyaránt rendelkeztek fürge lábakkal, és hajlékony, az úszást segítő farokkal. E kettős képesség segítette őket a túlélésben a dinoszauruszok korában" - mondta Paul Sereno.

Paul Sereno nevét akkor ismerte meg a világ, amikor 2000-ben felfedezte a Szaharában annak a 12 méteres, 8 tonnás hüllőnek a maradványait, amelyet szuperkrokodilusnak nevezett el (Chicago University)