Magyar szíve van Európa egyik legizgalmasabb űreszközének

A világűr sötét némaságában egy üstökös száguld a Nap felé. Néhány éve egy űrszonda "üldözi", 2014-ben eléri és pályára áll körülötte, majd egy apró leszállóegység ereszkedik le róla az égitest fagyos felszínére. Ez lehet az első landolás egy üstökösmagon az űrkutatás történetében, amelynek előkészítésében több hazai űrkutató műhely is részt vállalt. A leszállóegység zord körülmények közötti hibátlan áramellátásáért a Műegyetem Űrkutató Csoportja  felel.

A következő évek feladatai

A Philae-leszállóegység elkészítésében játszott szerepének köszönhetően az Űrkutató Csoport európai szinten elismert szakembergárdának számít a nagy megbízhatóságú műholdfedélzeti tápegység-gyártás területén. A Rosetta-programban szerzett tapasztalatokkal felvértezve az elmúlt évek során több új fejlesztést is elindítottak, részben nemzetközi, részben pedig magyar kutatás-fejlesztési pályázatok nyerteseiként.

"A kutatócsoport finanszírozása egyrészt hazai pályázatokból történik, amelyek azon a minisztériumon keresztül futnak, ahová a Magyar Űrkutatási Iroda éppen tartozik, másrészt pedig az Európai Űrügynökség PECS pályázataiból. Áttételesen persze ez utóbbi is magyarországi forrást jelent, mert az űrkutató helyek és az űripari cégek azt az összeget tudják visszapályázni 90% feletti arányban, amit hazánk évente befizet ebbe a rendszerbe" - mondja Bánfalvi működésük kereteiről.

Terepi vizsgálatok az üstökösmag felszínén (illusztráció)

Jelenleg az ugyancsak európai ESEO-programra koncentrálnak, amelynek célja, hogy kontinensünk több egyetemének összefogásával, a hallgatók részvételével elkészüljön és 2012-ben Föld körüli pályára álljon egy tudományos kutatóműhold. Az ehhez kapcsolódó feladatokkal egy külön fejlesztőlaborban foglalkoznak majd, s már csak néhány hetet kell várni a megnyitásáig.

Egy másik izgalmas fejlesztésük az ionhajtóművekkel kapcsolatos. Ez a korszerű meghajtási mód jelenlegi fejlettségi állapotában leginkább arra használható, hogy már pályán levő műholdak helyzetét változtassa meg, ám a technológiai próbaküldetések (például Deep Space-1, Hayabusa, SMART-1) bíztató eredményei alapján lehetséges, hogy a nem túl távoli jövőben akár a bolygóközi űrszondák általánosan alkalmazott hajtómű-megoldásává is válhat.

"Az egész úgy kezdődött, hogy felvette velünk a kapcsolatot egy külföldi képviselőcsoport, részletes technikai leírást mutattak és azt kérdezték, hogy meg tudnánk-e csinálni egy speciális tápegységet az általuk gyártandó ionhajtómű számára. Persze azt mondtuk, hogy vállalnánk, mert az ionhajtómű elektronikai háttere alapvetően tápellátási feladat, több különböző teljesítményszintű tápegységre van szükség, amiket bonyolult elektronika vezérel összehangolt módon, s tulajdonképpen ez teszi lehetővé a gázrészecskék gyorsítását, ezáltal pedig az ionhajtómű működését" - mondja Bánfalvi. Ezt követően a Magyar Űrkutatási Iroda pályázati támogatásával meg is tervezték egy Hall-effekt típusú ionhajtómű katód-gyújtó és -fenntartó tápegységét, de hogy a kivitelezés valójában megtörténik-e majd, azt most még nehéz lenne megmondani.

A Föld felé közeledő Rosetta-űrszonda OSIRIS-kamerájával készült felvétel
bolygónkról, 633 000 kilométeres távolságból

Természetesen nagyon fontos kérdés, hogy mi a helyzet a fiatal egyetemistákkal, vagyis az utánpótlással. Ezzel kapcsolatban Szimler András bíztató tendenciát említ: "Kicsit megmozdult az állóvíz. Valószínűleg ígéretes az a perspektíva a hallgatók számára, hogy utazhatnak, nyugat-európai kitekintést kapnak és akár be is kapcsolódhatnak az Európai Űrügynökség programjaiba. Úgy érzékeljük, hogy ez megmozgatja a fiatalok fantáziáját. Talán az sem teljesen véletlen, hogy a MaSat-1 elnevezésű, első magyar kisműhold fejlesztőcsapata is ugyanebben az épületben, csak egy másik emeleten dolgozik, az Űrkutató Csoport is folyamatosan segíti munkájukat."

A BME MHT Űrkutató Csoport hőskora

Az 1960-as évek végén jött létre az a műholdkövető diákkör a Műegyetemen, amelynek lelkes tagjaiból 1970-ben megalakult az - akkor még Mikrohullámú Híradástechnika Tanszéknek (MHT) nevezett szervezeti egységhez kapcsolódó - Űrkutató Csoport. Az Interkozmosz Programhoz csatlakozva számos műholdra gyártottak tápegységet, kezdetben egy keletnémet űrkutató csoporttal együttműködve. Később a nyugat-európai OSCAR rádióamatőr-műholdsorozat több tagjának összetett tápellátó rendszerét készítették el, "ami már mindent elintézett a napelem és az akkumulátor között".

Tevékenységük csúcspontját a Halley-üstökös látogatása jelentette 1986-ban, mivel az üstökösmagot vizsgáló Vega-űrszondák összes hazai fejlesztésű berendezésének tápegysége a csoport akkori három laborjában született. Az Űrkutató Csoport akkori tagjai: dr. Gschwindt András (vezető), dr. Bánfalvi Antal, Drimusz László, Doma Imréné, dr. Hetényi Tamás, Hídvégi Tibor, dr. Ijjas Gábor, Kertész József, Papp István, dr. Redl Richárd, dr. Rieger István, dr. Szabó József, Szimler András.