Mai ismereteink alapján a szuperhalmazok a Világegyetem legnagyobb léptékű szerkezetei. A szuperhalmazokban az egyes galaxisok, illetve a belőlük összeálló galaxishalmazok hatalmas fonál- és buborékszerű felületek mentén sorakoznak. A távoli objektumokat vizsgáló égboltfelmérésekben azt vizsgálják a szakemberek, hogy milyen távolságig lehet a szuperhalmazokat azonosítani.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) egy kiterjedt felmérés keretében a korábban ismerteknél is távolabb akadt egy igen nagy szuperhalmazra. Míg más felmérések nagy távolságban csak egy-egy kisebb égrészen tudták a galaxisok eloszlását feltérképezni, illetve azt kisebb pontossággal tették, ezúttal egy kiterjedt térségben derítették fel pontosan az objektumok térbeli eloszlását.
Masayuki Tanaka (ESO) és kollégái a chilei VLT távcsövek, valamint a japán Subaru teleszkóp fénygyűjtő képességét együtesen kihasználva több mint 150 távoli galaxis térbeli helyzetét határozták meg. A kérdéses objektumok több galaxishalmazt alkotnak, amelyek egymás környezetében találhatóak, és tagjaik között sok a nagytömegű csillagváros.
A most azonosított szuperhalmaz tagjainak vázlatos helyezet (ESO)
Az általuk létrehozott szuperhalmaz legalább 60 millió fényév átmérőjű, és tőlünk mintegy 6,7 milliárd fényévre található. Ekkora távolságban még nem sikerült ilyen sok tagot számláló szuperhalmazt azonosítani. A megfigyelés alátámasztja az elgondolást, amely szerint az Univerzum távoli részeiben is a környezetünkben megfigyehető hatalmas szerkezetekbe csoportosulnak a csillagvárosok.
A szuperhalmaz térbeli szerkezetét bemutató animáció (ESO)