Negyven éve tényleg leszállt a Sas

1969. július 20-án lépett először ember egy másik égitest felszínére. Az oroszokkal vívott űrverseny során az amerikai Sas nevű holdkomp néhány téves hibaüzenet után, az utolsó métereken kézi irányítással, a tervezettől kissé eltérő helyen, de sikeresen landolt a Holdon. Az elmúlt években olyan véleményeket is hallani lehetett, amelyek szerint a holdutazás nem történt meg. Összeállításunkban ezeket is cáfoljuk.

1969. július 20-án, közép-európai idő szerint 21.17-kor a holdkomp elérte a felszínt. Az első üzenet Andrintól jött, aki azonnal jelezte, hogy az érintkezést jelző leszállófény kigyulladt, és a hajtómű leállt. Miután elcsendesedett a kabin, Armstrong is az éterbe szólt "Houston, itt a Nyugalom-tengere bázis. A Sas leszállt."

A landolást követő rádióadás Egy történelmi jelentőségű rádióbeszélgetés című korábbi cikkünkben olvasható. Az eufórikus pillanatok után azonnal munkához láttak: senki nem tudta, pontosan milyen körülmények várhatók a Holdon, ezért a biztonsági előírás szerint megkezdték a visszatéréshez szükséges rendszerek ellenőrzését és előkészítését.

A munka két órán keresztül tartott, majd ezt követően döntöttek, hogy a tervezett időpont előtt kilépnek a Hold felszínére. A rossz minőségű élő adást mintegy 500 millióan nézték a Földről. Armstrong lábbal előre, arccal a holdkomp felé mászott le az egyik leszállólábra rögzített létrán. Az utolsó egy méteren nem voltak létrafokok, ezért onnan leugrott a leszállóláb talpára. Ezt követően gyorsan vissza is szökkent a legalsó lépcsőfokra - ellenőrizve, hogy könnyen vissza tud-e majd mászni.

Az első lépés a Holdon (NASA)

Megnézte, mennyire süllyed a leszállóláb a Holdba - korábban felmerült ugyanis, hogy a finom por nem tudja megtartani a holdkompot. Azonban minden stabilnak tűnt, ezért oldalt a Holdra lépett, miközben a mára szállóigévé vált mondat hallatszott: "Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek" - azóta is sokat vitatkoznak a mondat eredetén, egyes források szerint egy szót kifelejtett belőle, illetve pontosan máig nem is derült ki, hogy rögtönzött, vagy a NASA által előre kitalált szöveget mondott ...

Munka a Hold felszínén

A holdkomp stabil helyzetének és a biztonságos mozgás lehetőségének megállapítása után az úgynevezett biztonsági mintavétel volt az első feladat: ha vészhelyzet adódik, és azonnal fel kell szállni, ne üres kézzel térjenek haza az asztronauták.

Aldrin a 14. percben szállt ki, majd megkezdték a részletes holdfelszíni munkálatokat. Kipróbálták a járást, és a futást a Holdon, amely szokatlan, de kivitelezhető volt. Ezt követően kellett kitűzni a zászlót. A szakemberek jó előre készültek erre, és tudták, hogy légkör hiányában egy merevítő rúd kell a zászló tetejébe, ahogy az megfigyelhető is a felvételeken - különben lelógna, és nem látszana jól.

Aldrin fut a Holdon (NASA)

A rúd leszúrása azonban nehéz volt: a felső vékony és laza réteg nem tartotta meg, mélyebben pedig már kemény volt az anyag. Végül sikerült a művelet, a lobogót jól láthatóan tartotta a felső merevítő rúd, ami légkör hiányában az utolsó mozdulattól ki is lendült.

Félremagyarázott felvételek

Az elmúlt években olyan véleményeket is hallani lehetett, amelyek szerint a holdutazás nem történt meg. Ezek túl azon, hogy figyelmen kívül hagyták a visszahozott mintákat, a felszínen hagyott lézertükröket, a szeizmikus vizsgálatok eredményeit és így tovább, a képekkel kapcsolatban is hibás érveket hoztak fel. Ezek szerint például nem érthető, hogy a zászló miért látszott lobogni, holott errő szó sincs: a zászlót a felső részébe dugott rúd tartotta vízszintesen, a leszúrás mozdulatai miatt lengett egy ideig, és korábbi összecsavart állapota révén maradt benne két hullám alakú rész a végén, amely nem mozdult - mint az alábbi képpáron látszik.

A keresztek és egyéb jelölések a felvételeken az elemzések megkönnyítése érdekében vannak, amelyek a túlexponált fehér részek előtt nem látszanak. Gyakori félreértés még a csillagok hiánya a képeken. A Holdon napközben az erős napfény miatt olyan világos a felszín, hogy az emberi szem és a kamera blendéje szűkre húzódik össze, a halvány csillagok ezért nem láthatók. Hiába nincs légkör a Holdon, az űrhajósok az erős napfény miatt egyetlen csillagot sem tudtak megfigyelni az égen - a Napot kivéve.

A sugárzás sem jelentett gondot az utazás idején: az űrhajók a Van Allen sugárzási-övek energikus belső részét néhány perc, a külső tartományát pedig fél óra alatt szelték át - eközben a fémfalú kabinban az űrhajósok (és a hazahozott filmtekercsek) nem kaphattak veszélyes sugárdózist.

Egymás után készült felvételpárból összeállított animáció, amelyen jól látszik: a zászló nem lengett, a korábbi összecsavart állapotből maradt benne a hullám alak (NASA)

A fényképekkel kapcsolatos érvek között szerepel a kérdés: miért vetnek egyenetlen alakú árnyékot a tárgyak a felszínre? A magyarázat, hogy a képeken látszó árnyékok alakját az egyenetlen futású felszín is befolyásolta - a hullámzó terepre esett árnyék oldalról nem látszok egyenesnek. A tárgyak árnyéka pedig érthető módon nem mozdult el több óra alatt: a kéthetes holdi nappal során csillagunk a földinél sokkal lassabban mozog az égen. Szerencsére a NASA és más szervezetek nem az álhírek cáfolatára fordítják energiájukat, hanem a Hold kutatására, amely az Apollo program után is folytatódott - sőt a tervek alapján idővel ismét ember szállhat le kísérőnkre.

A Sas holdkomp legénysége további "protokolláris" feladat keretében leleplezte a holdkomp lábán lévő kis táblát, amely a visszatérő egység felszállását követően is a Holdon maradt, rajta az alábbi szöveggel: "Itt vetette meg az ember a Föld bolygóról először a lábát, 1969 júliusában. Békével jöttünk, az egész emberiség nevében."

Ezt követően elkezdték a holdkomp csomagtartó rekeszét kipakolni, és elhelyezni a tudományos berendezéséket a felszínen. A munkálatok során nem csak mintákat gyűjtöttek, hanem több olyan műszert is beüzemeltek, amelyek segítségével később, utólag is végeztek különféle méréseket, részben a Földről.

Végül leporolták egymás űrruháját, majd 2 óra 41 percnyi idő után visszatértek a holdkomp belsejébe. A szkafanderen azonban sok finom holdpor maradt, ami erősen facsarta az asztronauták orrát a kabinban. Végül megvacsoráztak, majd egy rövid, a szűk hely miatt elég kényelmetlen alvást követően felszálltak, hogy összekapcsolódjanak az Apollo-11 keringő egységével.

A holdkomp visszatérő egysége közeledik az Apollo-11 űrhajóhoz, háttérben a kelő Földdel. Kattintson és nézzen még több képet a holdraszállásról!

A Sas leszállt! - eredeti hang és szöveg az interneten

A holdutazás 40. évfordulója alkalmából a NASA a Föld és a Hold közötti eredeti rádióbeszélgetéseket hallgatható formában, és azok szövegét a korabeli rögzített nyomtatott változatban is közzétette honlapján. További információk az Apolló-11 utazására visszaemlékező oldalon taláhatók, a küldetésről készült galériát pedig itt találja.

Az Apolló-11 után

Az Apollo-11 asztronautái összesen 21 kilogramm kőzetmintát hoztak a Földre, miközben közel 250 méter távolságot jártak be a Hold felszínén. A későbbi expedíciók egyre fejlettebbek lettek, az utolsó küldetés, az Apollo-17 legénysége összesen 22 órát dolgozott már a Holdon, miközben járművükkel összesen 35 kilométer távolságot tettek meg, és 110 kilogramm kőzetet gyűjtöttek.

Sok érdekes eredmény született az emberes holdutazás nyomán (ezekről külön cikkben számolunk be) - a küldetés leginkább mégis azzal gazdagította a történelmet, hogy megmutatta: megfelelő akarat és felkészültség segítségével az ember a Földön kívül, egy másik égitest felszínén is megvetheti a lábát.

Az első holdutazás után Armstrong oktatóként dolgozott, később a NASA-nál baleseti elemzésekben, az Apollo-13 és a Challenger katasztrófájának kivizsgálásában működött közre. Több cégnél töltött be vezetői pozíciót, a politikai életben azonban nem vállalt szerepet, és miután 1994-ben megtudta, hogy aláírását pénzért árulták, nem adott több autogramot.

Társa, Aldrin az Apollo-11 küldetése után közel húsz évig dolgozott a NASA-nál, majd a légierőnél. Később az űrtevékenység és az emberes űrhajózás népszerűsítésén fáradozott, többek között egy űrhajózási számítógépes játékot is létrehozott. Michael Collins az expedíció után a Külügyminisztérium, a Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múzeum, majd a Smithsonian Intézet munkatársa lett, később pedig a légierőnél dolgozott.

Apolló-11

Legénység: Neil Armstrong, Michael Collins, Edwin Aldrin

• Start: 1969. július 16., helyi időben 9:32, Kennedy Űrközpont, 39A indítóállás
• Holdraszállás: 1969. július 20. 4.18, Nyugalom tengere
• Felszállás a Holdról: 1969. július 21. 1.54,
• Leszállás a Földön: 1969. július 24. 12.50-

Küldetés időtartama: 8 nap, 3 óra, 18 perc