A most azonosított, egyelőre ismeretlen eredetű mélyedés korábbi társaihoz hasonlóan teljesen sötét, az alja nem látszik, tehát igen mély, és vulkán (esetünkben a Pavonus Mons tűzhányó) lejtőjén lévő lávafolyás és törésvonal mentén helyezkedik el. Mindezek alapján elképzelhető, hogy beomlott barlang nyílása lehet.
A képen látható sötét folt egy 160x190 méteres, legalább 115 méter mély alakzat, amely megjelenése és helyzete alapján feltehetőleg nem becsapódásos kráter, inkább egy felszín alatti üreg beomlott nyílása (NASA/JPL-Caltech/ASU)
Az ilyen mélyedések azért érdekesek, mert belső terüket felszíni sugárzások és eróziós folyamatok nem érik. Igaz, hogy eléggé hűvös lehet bennük: akárcsak a Földön, a Marson is a helyi évi középhőmérséklet lehet jellemző, ez pedig itt több tucat fokkal nulla Celsius-fok alatt van. Ugyanakkor itt nem képződik a napfénytől annyi agresszív kémiai anyag (oxidáns), mint a felszínen, amelyek lebontanák a szerves anyagokat. A barlangok emellett ideális üledékcsapdáknak tekinthetők, az egykori éghajlati változások nyomait őrizhetik, sőt akár vízjeget is tartalmazhatnak. Mindezek miatt asztrobiológiai szempontból izgalmasak lehetnek.