Napunk, akárcsak a csillagok többsége, nem magányosan, hanem sok hozzá hasonló égitesttel együtt született. Kezdetekben tehát csillagunk is egy halmaz belsejében volt - azonban ennek a csillagcsoportnak az össztömege nem volt elég ahhoz, hogy sokáig együtt tartsa tagjait. Az égitestek idővel szétszéledtek, így lett Napunk is magányos objektum.
Mivel a csillaghalmazok belsejében az egyes objektumok sokkal közelebb vannak egymáshoz, az égbolt látványa is más - sokkal több fényes csillag mutatkozik rajta. A mellékelt kép egy fantáziarajz, amely egy, a Tejútrendszer központi vidékén, a Sagittarius (Nyilas) csillagképben megfigyelhető csillaghalmaz, az Arches halmaz belsejében várható látványt mutatja. A halmaz annyira közel van Galaxisunk nagytömegű centrumához, hogy feltehetőleg néhány millió év alatt szétszakítják az ott fellépő árapályerők.
nyílthalmaz: 1-60 fényév átmérőjű, 102-104 naptömegű csillaghalmaz. A nyílthalmaz tagjai egy időben, egy helyen keletkeztek. Néhányszor 10, néhány 1000 csillagból állnak. Tagjaik gravitációs ereje csak átmenetileg képes a nyílthalmazokat összetartani, élettartamuk 108-109 év. A Tejútrendszerben kb. 15 ezer nyílthalmaz lehet, ezek a fősíkban találhatók. Nyílthalmazok napjainkban is keletkeznek, és a csillagok többsége nyílthalmazokban alakul ki. Forrás: tudasbazis.csillagaszat.hu |
Az Arches halmaz tömege közel 10 ezerszerese a Napénak, ezzel az értékkel a többi nyílthalmaznál közel tízszer nehezebb. Belső tartományaiban olyan sűrűn vannak az égitestek, hogy közel 150 csillag lenne a Napunktól 4,3 fényév távolságon belül, ha csillagunk ott helyezkedne el. Ezzel szemben a Nap köré a 4,3 fényéves sugárral húzott gömbben egyetlen csillagrendszer, az alfa Centauri helyezkedik el. Ez jól szemlélteti, milyen kis sűrűségű az a térség, ahol a Napunk jelenleg elhelyezkedik a Tejútrendszerben.