Az éhezés hatásai különböző korcsoportokban

A világ lakosságának jelentős része túlsúllyal küzd, miközben emberek milliói éheznek, és gondot jelent számukra az egészség megtartásához szükséges optimális mennyiségű és összetételű étrend naponta történő elfogyasztása. Az éhezés az egyik legsúlyosabb világméretű probléma. Évente milliók halnak meg az elégtelen táplálékfelvétel miatt.

Kóros soványság

Naponta kis mennyiségű étel, élelmiszer fogyasztásakor és éhezéskor folyamatos súlycsökkenés, majd kóros soványság alakul ki. A szervezet energiaegyensúlya felbomlik. Az energiafelvétel kevesebb a szükségesnél, nagyobb a felhasználás, mint a bevitel. Ha az ideális testsúly (testtömeg) 15-20 százalékkal csökken, akkor a szervezet zsírszövetei csökkennek. További súlyvesztéskor a zsírraktárak kimerülnek, elfogynak a zsírszövetek és úgynevezett kahexia (leromlott fizikai állapot, elerőtlenedés) alakul ki. Hosszan tartó éhezéskor a zsírszövetek erőteljes csökkenése mellett, illetve kimerülésekor a szervezet az izomfehérjéket is felhasználja az energia pótlására. Ezt marazmusnak (marasmus) - energiahiányos alultápláltságnak - nevezzük.

Az energia biztosításának "állomásai"

Az idegrendszer optimális működéséhez nélkülözhetetlen a glükóz (szőlőcukor). Éhezéskor a szervezet az idegrendszer működéséhez szükséges energiát a májban tárolódó glikogénből biztosítja. A glikogén sok száz szőlőcukorból, glükózmolekulából felépülő keményítő, gyorsan mobilizálható energiaforrás. A glükóz hasznosítására minden sejt képes. A vörösvértestek és bizonyos izmok sejtjei a glükózt csak részlegesen bontják le, a felszabaduló molekulákból a máj képes ismét glükózt építeni. Hosszan tartó éhezéskor azonban a szénhidrátraktárak kimerülnek, elfogy a glükóz. Ekkor az agy működéséhez szükséges glükózt a szervezet az aminosavak (fehérjék alkotórészei) átalakításával fedezi. Az éhezés kezdeti szakaszában a testsúly csökkenése elsősorban csak fehérjékből és vízből történik. További éhezéskor az agy anyagcseréjének fenntartásához megkezdődik a zsírsavak bomlástermékeinek, az úgynevezett ketosavaknak a felhasználása. Az agy képes a ketosavak hasznosítására. A további működéshez energiaforrásra, szőlőcukorra van szükség, a fehérjetartalék már kimerült, ezért a szervezet saját szöveteit (naponta kb. 200 g testanyag), bontja le és használja fel energiaforrásként.

Csecsemők táplálása

Hat hónapos korig a legideálisabb a kizárólagos anyatejes táplálás. Az anyatejben megfelelő mennyiségben és arányban, könnyen emészthető formában vannak jelen a csecsemő fejlődéséhez, növekedéshez szükséges tápanyagok. Védőanyagokat tartalmaz, mellyel megelőzhetők a különböző fertőzések, és az optimális immunrendszer kialakulását is segíti. Amennyiben nincs tejtermelés, napjainkban az anyatej pótlására vagy kiegészítésére gyermekorvosi javaslatra kiváló, megfelelő összetételű tápszerek adhatók a csecsemőnek.
Elegendő anyatej és/vagy megfelelő tápszer és lelkiismeretes szoptatás esetén nem alakul ki 6 hónapos korig éhezés.

Szoptatás után

Hat hónapos kor után a kizárólagos anyatejes és/vagy tápszeres táplálás nem fedezi a tápanyagigényt. Megkezdődik a különböző ételféleségek, italok bevezetése az étrendbe. A szoptatás után biztosítani kell a testi, szellemi fejlődéshez szükséges tápanyagokat: esszenciális aminosavakat tartalmazó teljes értékű fehérjéket, esszenciális zsírsavakat, szénhidrátokat, vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket. Ezek hiányában (minőségi és mennyiségi éhezés) számtalan fejlődési rendellenességnek és betegségek kialakulásának van kitéve a csecsemő. A fertőző betegségek egyik fő forrása lehet a táplálék, biztosítani kell a megfelelő higiéniás körülményeket.

Különböző vitaminok és ásványi anyagok elégtelen bevitelekor hiánybetegségek jelentkeznek. Pl. vashiány: vashiányos vérszegénység. A-vitamin hiány: "farkasvakság", szaruhártyahomály. B1-vitamin hiány: vérkeringési, idegrendszeri zavar, étvágytalanság, hányás (Beriberi betegség). Folsav és B12-vitamin hiány: vérképzési zavar. C-vitamin hiány: porc, csont, fogzománc, érfal kialakulásának zavara, vérzékenység, súlyos esetben scorbut. D-vitamin hiány: a kalcium- és foszforanyagcsere összetett zavara, súlyos esetben, Angolkór (rachitis). K-vitamin hiány: vérzékenység, meghosszabbodott véralvadási idő. B2-vitamin hiány: bőr-és nyálkahártya-sorvadás, száj-szájzug és nyelvgyulladás.

Kisded és kisgyermekkor

Az éhezés (fehérje- és energiahiányos táplálkozás) következménye a nem megfelelő testi fejlődés, csökkent szellemi képesség, fejletlen immunrendszer. Az éhezésben szenvedő gyerekek jóval fogékonyabbak a fertőző betegségekre (pl. tüdőgyulladás, hasmenés). Vashiányos vérszegénység és többszörös vitaminhiány tünetei jelentkezhetnek. A fehérje-energiahiány alultápláltságnak három csoportja van: 1. marazmus: a csecsemő, a kisded, illetve a kisgyermek nagyon kevés táplálékot kap, melynek összetétele sem megfelelő, tehát éhezik. 2. kwashiorkor: nedves, vizenyős forma, melyben a fehérjehiány dominál. 3. vegyes, kombinált forma. Nehéz elkülöníteni a marazmust és a kwashiorkort.

Marazmus: a fehérje-energiahiány marazmus formájában a súlyos, elhúzódó energiahiány dominál. A diagnózist a kornak, nemnek megfelelő testsúly 60 százalék alá csökkenésekor lehet felállítani.

Kwashiorkor: a fehérje-energiahiány másik formája a kwashiorkor, mely átfedést mutathat a marazmussal. Leggyakrabban a melegégövi országokban a szoptatási időszak után jelentkezik, fehérje és B1 vitamin-hiányos táplálkozás következtében. A fehérjehiány súlyosabb probléma az energiahiánynál. Nem kapnak megfelelő, létfontosságú tápanyagokat és energiát tartalmazó étrendet, károsodik a máj működése, ezért csökken a nyomás a májban és a hasüregben felszaporodik a folyadék, hasi (éhezési) vizenyő, "pókhas" alakul ki, amihez nagyfokú lesoványodás társul.

Gyermek és serdülőkor

Erre a korosztályra jellemző a gyors ütemű fejlődés. A tápanyagok optimálisnál kevesebb fogyasztása esetén fennáll a veszélye a fejlődési rendellenességek kialakulásának, az immunrendszer legyengülésének és a fertőző betegségekre is fogékonyabbak lesznek az éhezők. Elégtelen fehérjebevitelkor csökken az izmok és a csontok fejlődése, lelassulnak a testépítő folyamatok. A szénhidrátok biztosítják mozgáshoz szükséges energiát. A vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek a szervezet anyagcseréjének enzimjeit, folyamatait működtetik.

Felnőttkor - minőségi és mennyiségi éhezés

Alultápláltság kialakulhat mennyiségi (kis testsúly) és minőségi (tápanyaghiányos) éhezés következtében. A minőségi éhezés hosszabb ideig észrevétlen is maradhat, kevésbé feltűnő elváltozásokkal jár. A testsúly a normál tartományban van, esetleg túlsúlyos embert látunk. Az étrend minőségi összetétele nem megfelelő: energiadús, de a létfontosságú tápanyagokat nem tartalmazza megfelelő mennyiségben és arányban. Az első időszakban nem kísérik specifikus tünetek, általános rossz közérzet a jellemző: alvászavar, nyugtalanság, koncentrálási nehézségek, lehangoltság, fáradtság, izomfájdalmak, étvágytalanság. Orvoshoz kell fordulni kivizsgálásra, javulás, gyógyulás következhet be az étkezési szokások megváltoztatásával, a tünetek hátterében néhány vitamin (pl. C-, B1-vitamin), vagy ásványi anyagok hiánya áll. Hosszabb távon az energiadús, de létfontosságú tápanyagokban szegény, illetve hiányos étrend már látható tüneteket produkál, pl. bőrtünetek jelentkeznek, vérszegénység alakul ki stb.

A mennyiségi éhezés szemmel jól látható (kóros soványság), ehhez társul a minőségi éhezés. Fehérjehiányos étrend fogyasztásakor a vér fehérjetartalma is csökken, ennek következménye, hogy a szervezetben felszaporodik a víz. A vérplazmafolyadék a sejten kívüli térbe, a szövetek közé áramlik. "Éhezési ödéma" alakul ki, melynek látható tünete a lábak és fekvő helyzetben a hát duzzanata. Csökken az immunrendszer fehérje-ellenanyagainak mennyisége, a szervezet fogékonyabb lesz a fertőzésekre.

Kis mennyiségű táplálékfelvételnél, éhezésnél az energiát adó tápanyagok hiánya mellett az energiát nem adó tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok hiánya is fennáll. Ennek következménye például a vérnyomásesés (kevés a konyhasó-, nátriumfelvétel), helyzetváltoztatásra jelentkező átmeneti agyi vérellátási zavar, mely ájulást is okozhat. Csontritkulás alakul ki, leépülnek a csontok. Nem működik megfelelően, a máj, a vese, a hasnyálmirigy, a belső elválasztású mirigyek teljesítőképessége erősen csökken (pl. pajzsmirigy, agyalapi mirigy, mellékvese, hasnyálmirigy belső elválasztású hormont termelő része, stb.). Felhalmozódnak a szervezetben a savas kémhatású bomlástermékek, melyek megtámadják a létfontosságú szerveket, megkezdik lebontásukat. A végső kimenetel a halál.

Hosszantartó éhezés után a tápanyaghiány miatt kialakult betegségben szenvedők visszatáplálása körültekintést és odafigyelést igényel. A fehérje-energia alultápláltságban szenvedő kisgyermekeket például a kórházba szállítás után általában 24-48 óráig intravénásan táplálják. Nagyon lassan, fokozatosan kell az ételeket adagolni, a mennyiséget emelni, a gyors feltáplálás hatására felborulhat a szervezet ionegyensúlya, a szív ingerképzési zavara jelentkezhet, melynek súlyos következménye, hogy halált okozhat.

Nógrádi Katalin dietetikus

Felhasznált források:
Rodler Imre: Kalória- és tápanyagtáblázat Medicina könyvkiadó Zrt. Budapest, 2008
MDOSZ, Táplálkozási Akadémia Hírlevél, Éhezés VIII. évfolyam 12. szám, 2007. december
Brencsan Orvosi szótár (szerk. Dr. Krúdy Erzsébet), Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2001
Dr. Hajós Gyöngyi, Dr. Zajkás Gábor (szerk.): A táplálkozás Egészségkönyve, Kossuth Kiadó, Budapest, 2000
Barna Mária (szerk.): Táplálkozás Diéta, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999